A Sárvári Evangélikus Egyházközség története

Részlet a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület a Reformációtól napjainkig című könyv II. kötetéből

Az adatok 2007. évben kerültek szerkesztésre

 

A település több szót is érdemel.

Pattintott és csiszolt kőszerszámok bizonyítják, hogy már a kőkorszakban is lakott települések voltak e tájon. Egyik népcsoport váltotta a másikat. „A legkorábbi, földet művelő, agyagedényt készítő őskori népességtől kezdve minden őstörténeti korszak folyamatos megtelepedésének  megtalálhatjuk itt valamilyen kétségtelen nyomát.” [1] Az idézett könyv végigveszi a kő-, réz-, bronz- és vaskorszakot és a különböző korokban itt élő népeket. Jelenleg 2007. áprilisától látható egy új kiállítás sorozat a Nádasdy Ferenc Múzeumban Előkerülök címmel, a várost elkerülő új út építéséhez az északi oldalon feltárt Kelta település lelet anyagát mutatják be. A kr.e. IV. századból a kora-, a középső- és a késő La Téne korszakban virágzott földművelő kultúra mellett, jelentős volt a helyi vas kohászat és a cserép edény készítő ipar. Aztán: „a körülsáncolt magaslati kelta erődök sorsa megpecsételődött a római hódítással. [2]  „Közel 2000 évvel ezelőtt a római birodalom fennhatósága alá került. Pannóniának nevezték és szerves módon kapcsolták a birodalom egészéhez. Hamarosan kiépítették az utakat és katonai táborokat. Egy 4. századi leírás szerint Savaria-tól (ma Szombathely) keletre a Gyöngyös és a Rába folyó torkolatánál Bassiana – jelentése: vizes medence, vízjárta rét, ingoványos terület - (Sárvár) nevű település található.” [3] Az Arrabonából (Győrből) Saváriába )Szombathelyre) vezető út fontos állomása volt ez a település. [4]

A népvándorlás korában az első itt feltűnt nép a hunok voltak, majd a keleti gótok következtek. De megfordultak itt a gepidák és a longobárdok és a türkök is. Ezek emlékei ezen a tájon is feltalálhatók. „Az  568. esztendőtől az avarok a kizárólagos urai mintegy negyed évezredig a Kárpát-medencének.” [5]  791. augusztusában Nagy Károly népe tört az avarokra. Eljutottak egészen Győrig. De egy századdal utána ezután új nép költözött a Kárpát-medencébe: a magyarok, akik a honfoglalás második szakaszában ezt a régiót is elfoglalták.

Sárvár nevét földváráról kapta. „Sárvár – nevéből következően – vízölelte földvár volt...a földvárnak eredetileg  Tasvár volt a neve az építtetőjéről, később – ezt már más források mondják – a Sárvár nevet kapta.” [6]  Több ilyen „várról” is tudunk a nyugati részen, ezek a gyepühöz tartozó katonai, védelmi helyek voltak, amelyek a királyhoz tartoztak, igaz, hogy értük más vezérek, urak is harcoltak. I. Károly király 1327-től fokozatosan szedte vissza  az elidegenített királyi birtokokat. „A várbirtok, és egyúttal Sársziget, Semjén, Sár földesura a király. Képviselője a várnagy.” [7]  Ez a földvár tehát minden bizonnyal a honfoglalás korában jött létre, majd a 13.-14. században építették át. Egy 1328-ból való oklevél említi a sárváriak kiváltságait. Ezt a kiváltságot –többek között vámkedvezményt – megőrizték a szigeti mezővárosban lakók is.

A vár és környéke plébániájáról 1385-ből van adatunk. A várúr káplánjáról az első adat csak 1465-ből való: Elek káplán a mezővárosnak is plébánosa volt. Magának a várnak kápolnájáról csak 1467-ből értesülünk. Ekkor már egy Péter pap volt Kanizsaiak káplánja.  Őt követte Antal pap, hol mint a káplán, hol mint a kápolna igazgatója már az 1520-as években.

Az Anjou királyok híveiket adományokkal gyűjtötték, ennek reményében az ország sok nagy családja melléjük állott. Közöttük volt a Kanizsai család is. A család az Osl nemzetségből származik. Osl ispán egyik fia a lázadó nagyurakat Kanizsa várából kiűzte, ezért 1331-ben megkapta a várat és felvette a Kanizsai nevet. Egyik utódja, Kanizsai János esztergomi érsek és főkancellár kapta meg jutalomként a sárvári uradalmat, igaz, hogy később el is vesztette. Innen hosszú századokon át tartó pereskedés indult a várért, de végül a Kanizsai család lett a tulajdonos.

Lassan „Sárvár azon magyarországi városok sorába emelkedett, amelyek a valódi civitasok (királyi és püspöki városok) után jövő civitas-oppidum névvel illethető kategóriába tartoztak, messze azoktól a településektől, amelyek csak oppidumok (mezővárosok) voltak.”  [8]

A város története a 16 századtól egészen a 19. századig két nagy korszakra osztható. 1530–1674. között a vár és település  élete a Nádasdy családhoz kapcsolódik. A másik időszakban, 1674–1848 között különféle földesurak fennhatósága alatt állt. Minket most az első korszak érdekel inkább..

A Nádasdy-család a köznemességhez tartozott. Ősi birtokai Nádasdon, Sárvár vidékén és Vas megye déli részén voltak. Különböző nagybirtokosok „familiárisai” (családhoz tartozó intézők) voltak. I. Nádasdy Ferenc a Kanizsayak névadó várának volt várnagya. Fia, Tamás kiemelkedett az ősök sorából, a királyi udvarba került, a birtokokat bővítette. A mohácsi csata után Habsburg Ferdinánd pártján volt, kivéve azt az 5-6 évet, amikor a töröki fogságából csak úgy tudott kiszabadulni, hogy Szapolyai János mellé állt. Ekkor jegyezte el a 12  éves Kanizsay Orsolyát. Ezzel a lépéssel – amihez hozzá kell tenni, hogy a házasságuk igaz szerelemben folyt –  a Kanizsay birtok tulajdonosa lett, de hozzá tartozott Kapuvár, Csepreg, Léka, Sárvár, Egervár, Velika, és még néhány más birtok is, pl. Fogaras is. Nádasdy ideköltözött, ez lett birtokának központja. „Sárvár biztos pont volt a 16. századi anarchiában, majd a török előrenyomulása idején.” [9]  De a török veszedelem szükségessé tette, hogy Sárvárt a védelem szempontjából is átépítsék. A falakon kívül és belül is  pedig olasz építőmesterek és sokan mások dolgoztak, erősítették és szépítették a kastélyt. A kastélyt kétemeletes lett, sokféle rendeltetésű szobával. Kőszeg és Bécs felé vonuló törökök két ostromának állt sikeresen ellen a vár 1532.-ben.

Nádasdy Tamás Grazban, Bolognában, Rómában és Bécsben tanult. Kapcsolatban állt a humanista tudósokkal. És: „az átmeneti idő után a reformáció vert gyökeret Sárváron.”

„Nádasdy biztosította, hogy a magyarországi reformáció egyik fontos centruma jöjjön létre itt.”  [10]

„A reformáció Sárvárott 1534. tavaszán Sylvester János megérkezésével kezdődik, akit a budai városbíró és egy pápai tanító ajánlottak Nádasdynak.” [11]  – „A külföldi humanisták között ismert orvosok is többször megfordultak Sárváron, és a magyarországi irodalom jeles alakjainak Sylvester Jánosnak, Dévai Bíró Mátyásnak, Tinódi Sebestyénnek  működése is részben ide kapcsolódott.” [12]  Sylvester itt elemi iskolások tanítója volt. De  – ahogy ő nevezte – Újszigeten téglából iskolát épített. Ezért Melanchthon Fülöp 1537-ben levélben meg is dicsérte. Hamarosan nyomda is létrejött, egy Strutius, majd   Abádi Benedek vezetésével, és 1539-ben megjelent a Grammatica Hungarolatina, olyan nyelvkönyv, amely a magyar nyelvet tanítja. „Erdősi Sylvester János, aki csudálta a magyar  népelméjének ékes voltát a lelésben, vagyis magyar poézisban, aki a virágénekeket sem vetette meg s aki Krisztus feltámadásáról egyházi éneket is írt, midőn a bibliafordításához csatolt mértékes magyar párverseit Nádasdy Tamásnak megküldte, ezt írta: „Akkor szépek ezek igazán, ha lantkísérettel éneklik.” [13] Mondhatjuk, vele indult a magyar nyelv tanítása. A nyelvtan könyvét fiának ajánlotta:

                                              „Újholdkor született kicsiny fiamnak

                                               Nyújtom mostan ez, új s szerény írásom,

                                               Ő forgassa, s azok, kik új tudásra

                                               Szomjaznak...”

„Úgy látszott nekem Tivadar (eredetiben Theodor) fiam, hogy hasznos dolog előbb, még mielőtt az Új Testamentum, az én művem, a mai hazai nyelvünkön az emberek kezébe jutna, ezt a propaideumatá-t (alapvetést, görög szó) név szerint neked ajánlani.” Fia még nem járt iskolába, amikor ezt írta. [14]

Ennél is nagyobb szolgálata volt az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, az Újszövetség kiadása 1541-ben. Híres és szép a bevezető és ajánló verse, melynek csak két sorát idézzük:

                                             „Próféták által szólt régen néked az Isten,

                                              az kit ígért ímé, végre megadta Fiát.”

Az eredetiről készült másolat a sárvári templom oltárán található, és a magyar népnek írt szép verse a sárvári Thermal Hotel előcsarnokában egy nagyméretű falikárpiton olvasható. Az akkor használatos „ősnyomda” működőképes rekonstrukciója pedig a helyi múzeum egyik kiállító termének fő darabja.

Dévai Bíró Mátyás is volt és dolgozott itt. Már előzőleg írt a „Szentek aluvásáról” egy könyvet, és 52 reformátori tételét is megfogalmazta, de csak kéziratban, amiért mégis megtámadták. Ezért, itt Sárváron ezt a két művét sajtó alá rendezte, s innen írt szép levelet a katolikus papból áttért és megnősült Bebek Imrének 1535-ben, tehát ezekben az években tartózkodott itt. Mindezért együtt sokáig Sárvárt „magyar Wittenberg” néven is emlegették. [15] 

A már többször idézett Sárvár monográfiája több olyan diákról tesz említést, akik ebben, vagy a későbbi időben a sárvári iskola tanulói voltak ( pl. Pesti Makarius József, aki Nádasdy Ferenc nevelője lett), és innen mentek külföldre, vagy éppen Wittenbergbe, és visszatérve tanítók, lelkészek, író emberek lettek. Vagy éppen a Nádasdyak segítették őket itthoni és külföldi tanulásban. [16]

„Szegedi Máté  1550-ben ajánlotta fel szolgálatait Nádasdy Tamásnak, 1555-ben már biztosan Sárváron élt, mint udvari lelkész, s mint ilyen a kis Nádasdy Ferenc első nevelője is. 1576-ban a Dunántúli Evangélikus  Egyházkerület első püspökének választotta meg. Sárvárott halt meg 1585-ben.” [17] Vannak, akik Endericus Máté korábbi kálmáncsehi tanítóval azonosítják, aki innen került Csepregre, majd Sárvárra. [18]

Sárvári Pál 1557-ben élt itt. Szegedi Máté lelkész utódja Szalárdi Mihály volt, akit Samarjai Vidos Lénárd  követett, 1596-ban a sárvári gyülekezet vezető lelkésze volt. [19]

Beythe István Nádasdy Frerenc sárvári nevelője volt 1564-ban, majd németújvári lelkész, később dunántúli püspök lett, aki a kálvini irányba hajlott. Több tanító és hitvitázó könyve mellett  érdemes

megemlíteni a „Stirpium nomenclator Pannonicus (A magyar növény – névmutató) németalföldi tudóssal együtt írt könyvét, amely a nyugati régió növényvilágát mutatja be.

Szegedi Máté 10 évi püspöksége után Beythe István németújvári lelkész lett szintén közel egy évtizedre a Dunántúli Egyházkerület második püspöke. 1595-ben viszont lemondott tisztéről, mert a Helvét irányzathoz csatlakozott. Egy időre betöltetlen maradt a püspöki szék. Előbb Reczés János csepregi esperes, majd 1599-től 1605-ig Magyari István sárvári lelkész látta el a püspöki jogokat gyakorló „supremas senior” főesperesi tisztet.

Magyari István Nádasdy Ferenc tábori lelkésze is volt. Szolgált 1594-ben Esztergom ostrománál, 1599-től már állandó sárvári lelkészként dolgozott. 1605 végén, vagy 1606 elején halt meg. Ebben a nehéz időben sokszor hallotta a katolikusok vádját: az ország romlásának az „új hit” az oka. Ezért írta – válaszként és Pázmány Péterrel való vitájaként – főművét: „Az országokban való sok romlásnak okairól” címmel. Ez a könyv egyébként nemcsak a hitvitázó irodalomhoz tartozik, hanem az első magyar nyelven kiadott katonai tárgyú, „hadászati” könyvként is számon tartják. Könyvét Manlius János nyomdájában adta ki 1602-ben Sárváron.[20]

Zvonarics Mihály  egy szegény sorsú sárvári varga fia (testvére, Imre  csepregi lelkész volt). 1605–1625 között volt a sárvári gyülekezet vezetője. Később esperes,  1620-ban pedig dunántúli püspök is lett. Jellemző a reformáció terjedésére és a sárvári kisugárzásra is, hogy öt éves püspöksége alatt 45 lelkészjelöltet avatott fel. Fiai is nevelők, lelkészek voltak. Zvonarics Nádasdy Pál nevelője is volt. Fiai prédikációit Magyar Posztilla néven adták ki Csepregben 1627-től.

Ákosházi Sárkány György tiszttartó volt a várban. Kis könyvecskét írt: Az idvösséges kimúláshoz való készületnek tudománya címen. Írását Samarjai Vidos Lénárd lelkész „jobbította” és rendezte nyomda alá 1584-ben.

Sibolti Demeter 1567-ben Nádasdy Ferenc nevelője volt, két könyvecskét adott ki. „Lelki Hartz” és „Vigasztaló” címen (1584). Több német írótól fordította ezeket, s a fordítók között ott volt  Balassi Bálint, Bornemisza Péter és Heltai Gáspár is. „Ma antológia szerkesztésnek kellene mondanunk tehát.” [21]

Letenyei István  nevét sem szabad kihagyni, bár ő Csepregben volt lelkész, de itt is tanítot az iskolában. Zvonarics veje volt. Híres, keresett könyveit itt adta ki.

Az utolsó az ismertek között Kis Bertalan volt. Először Csepregen tanított, majd szakonyi lelkészként szolgált. Nádasdy Pál 1619-ben hívta meg Sárvárra. Még ebben az évben ős is püspöke lett a dunántúli kerületnek. Amikor azonban III. Nádasdy Ferenc áttért katolikusnak, menekülnie kellett neki is, Répceszentgyörgyre költözött. 

Az ellenreformáció vihara Sárvárt sem kerülte el. Ezen a vidéken ennek első jele az említett Nádasdy rekatolizáció volt 1643-ban. Eddig pedig Sárvár igazán központtá lett, az iskolából főiskola lett,  nyomdája is országosan ismert volt, és az első három dunántúli püspök is itt működött lelkészként. „1644-től az ellenreformáció vette át az egyházi élet irányítását, és nagy kegyetlenséggel léptek fel az ellenszegülőkkel szemben. A Wesselényi összeesküvés következtében a magyar „krőzusnak” is nevezett III. Nádasdy Ferencet is fej és vagyonvesztésre ítélték. 1671 és 1681 közötti gyász évtized alatt a protestáns egyházakhoz tartozókat lázadóknak mondták és több mint 700 lelkészt, valamint tanítót a pozsonyi vésztörvényszék elé idézték. A leghűségesebbek gályarabságot is szenvedtek. 1675-76 folyamán több mint 1 évet szenvedett a sárvári vár börtönében 8 evangélikus és 7 református lelkész. A kínzások következtében Svetzki András nyitra megyei evangélikus lelkész itt halt meg és itt temették el. A Sárváron fogva tartottakat is idővel elhajtották az Adriáig és a gályákra való behajózást a Bukkari börtönben várták. Végül is, főleg időjárási okok miatt nem tudták őket tovább szállítani. Szenvedéseikből egy részük innét szabadulhatott meg 1676. április 13.-án. A sárvári vár belső udvarán emléktábla őrzi hithőseink emlékét. A 2006.évi nagyszabású vár rekonstrukció feltárásai során bizonyítást nyert az I-es bástyában a vár börtön. Ennek bemutatása és látogathatósága is reméljük, elérkezik. Még számos adat további kutatásra és tisztázásra vár e szomorú időből, mivel úgy tűnik, hogy az említetteken kívül mások is mártíriumot szenvedtek e falak között. ^21b Minden üldözés ellenére a környező községekben jelentős számú evangélikus tovább gyakorolta vallását. A következő száz éven át vármegyénként csupán két helyen engedték a nyilvános istentiszteletet és templomba járást. Vas megyében Nemescsóban és Nemesdömölkön volt ilyenre lehetőség.” [22]

Az 1700-as évek elején Sárvár városi tanácsa megtiltotta evangélikusok letelepedését. Csak a környező falvakban vehettek telket: a Várkerületben, Tizenháromvárosban, Péntekfaluban, és  Sáriban. Ezek a közeli települések idővel a város részévé váltak. A legtöbb ez idő szerint idekerült német iparos evangélikus volt.

A türelmi rendelet itt is új korszakot nyitott. A rendelet szerint, ahol 100 evangélikus vállalta a terheket, ott oratoriumot volt szabad építeni. Itt – egy századnyi elnyomás és kitiltás után – 133 evangélikus jelentkezett. 1794-ben kezdhették el templomuk építését.

„Teljes beleső berendezése fából készült. A karzaton hatváltozatú orgona kísérte a hívek énekekét. Fekvése és alapterülete minden valószínűség szerint azonos volt a jelenlegi temploméval. 1798-ban harangot vásároltak és azt egy fa haranglábon helyezték el. 1800-ban kérvényezték a megyei hatóságtól, hogy önálló lelkészt választhassanak. Ebben az időben nagy tűzvész pusztított a városban. Az egyházi épületek nem károsodtak, de a hívek jelentős része nehéz anyagi körülmények közé került. Ezért csupán 1806-ban hívhattak lelkészt ide. 1794-től a nagysimonyi lelkész végezte a szolgálatokat felváltva magyar és német nyelven. A német nyelvűek alkották a gyülekezet 40 %-át. 1824-ben olyan körülmények közé kerültek, hogy toronyépítésre gondolhattak. Ezt a munkát egy év alatt végezték el.” [23]

1829-ből egy szomorú feljegyzés: „május 3.-ára éjféli egy órakor oly rettenetes tűz támadott városunkban, „hogy minden ellent állások mellett is néhány minuták alatt egyszerre több helyen gyulladt ki és városunknak tetemes részét templomunkkal, prédikátori és oskolaházzal együtt elpusztította.”

A lelkésznek és tanítónak is mennie kellett, mert a gyülekezet fizetésképtelenné vált. A lelkészlakás egyik megmaradt szobáját rendezték be iskolának és istentiszteleti helynek is. Gyülekezeti tagok, de elsősorban presbiterek járták a várost és környéket adományokat gyűjtve. Győrből és Sopronból is érkezett támogatás. 52 támogató nevét jegyezték fel a gyűjtő-könyvbe. 1834-ben újra gyűjteni kezdtek. Ekkor 65 támogatót  jegyeztek fel 768 Ft-tal.  Az új templom építésére Geschrey Sámuel tarcsai születésű (Tatzmandorf), de már Sárváron élő mestert kérték fel. Az alapkő letételének időpontját csak egy későbbi emlékezésből tudjuk: „új templomának alapkövét, hogy lerakhassa, ez történt 1834-ben.” [24] A következő évben a falak következtek és a torony. „Abban az időben egy meglehetősen szűk utca síkjában épült templom keresztje szinte alig lett volna látható, ezért egy kis elfordítással oldották meg a nagyobb  láthatóságot.” [25]  1835-től már a belső munkák következtek.Az idejáró helyettes lelkészek már ekkor a templom épületében tartották az istentiszteletet. Az új templom ünnepélyes felszentelése 1836. július 17.-én történt. A szolgálatot Döbrentei Lajos uraiujfalusi lelkész végezte. És ekkor iktatták be az új sárvári lelkészt: Ráhner Mátét, akit 1849-ben hazafias magatartásáért és beszédéért börtönbe zártak és hivatalvesztésre ítéltek.

Később a boltíveket vonóvasakkal meg kellett erősíteni, mert a harangok mozgása miatt repedések keletkeztek. Majd 1851-ben új orgonát vásárolt a gyülekezet. Dorner Gáspár Albert szombathelyi orgonaépítő által a játszóasztalon öt, a pedálon pedig két hangszín került beépítésre. A gyülekezet főrangú támogatók szeretetét is élvezte: 1858 tavaszán, a Sárváron tartózkodó Windischgrätzné szül. Mechlenburg-Schwerini hercegnő – a ma is látható- új oltárképpel ajándékozta meg a templomot. Az olajfestmény a nagypénteki eseményt ábrázolja. Az első oltárképet ezután az őrimagyarósdiaknak ajándékozta a gyülekezet.

1871-ben I. Vilmos német császár 50 birodalmi tallért küldött bécsi követsége útján templomi célra. Ennek segítségével vásárolták meg a nagy réz csillárt.  A vörös márványkő keresztelőmedence már 1912-ből való.

Ráhner Máté másfél évtizedes sárvári szolgálata a szabadságharcot követően kényszerűen véget ért. Idővel Nemeskoltán újra lelkészként, majd esperesként is működhetett. Egyik leánya – Terézia  miután Rácz Mátyás evangélikus kántortanító felesége lett  - visszakerült Sárvárra.[26]

A sárvári iskola történetével külön kell foglalkoznunk. A sárvári iskola a régió egyik jelentős műhelye volt. Az eddigi leírásban is érintettük már a reformációval együtt járó kibontakozást: itt is ez a kettő volt együtt a fontos: a templom és iskola. Ezt a fejlődést állította meg az ellenreformáció rendelete 1681-ben, amely nemcsak nyilvános istentiszteletek, hanem az iskolák tartását is betiltotta. Megyénként két-két iskola maradhatott (Vas megyében ez is: Nemescsó és Nemesdömölk). Az oly virágzó és európai jó hírnévnek örvendő sárvári iskola is a vidéki plébánia iskolák színvonalára sűllyedt vissza. Csupán az elemi ismereteket tanították ezután Sárváron. ^26b

( Ezzel elindult az 1730-as években itt is a katolikus iskolák fejlesztése.) „1777-ben jelent meg a Ratio Educationis (a nevelés rendszeresítése), amely katolikus főigazgató hatáskörébe helyezte az összes iskolát (célja mögött összbirodalmi érdekek húzódtak meg a németesítéssel, a katolikus vallás elsőbbségének biztosításával). [27] A protestánsok többször kérvényezték a helyzet megoldását, de választ sem kaptak. A türelmi rendelet hozott itt is döntő változást 1781-ben. Lehetőséget adott templom és lelkész tartása mellett iskola építésére és tanító tartására is. 1781-ben sárváron 733 katolikus, 92 evangélikus, 25 zsidó és görög vallású ember élt. Az evangélikus gyermekek száma nem haladta meg húszat, ezért a nagysimonyi gyülekezethez és iskolához csatlakoztak évekig.

1813-ban történt egy pontos felmérés. [28] Ez leírja, hogy „ a házak végén a kovács mezőnél” van egy iskola, amely egyetlen osztályból állt. A tanítók az iskola mellett szoba-konyhás lakásban laktak. De ezután volt  az említett 1829-es tűzvész, amely ezt az épületet is elpusztította. Az oktatást az elköltözött tanító helyett az ide járó lelkész folytatta egy ideiglenes teremben. De igyekeztek a hiányt pótolni. 1839-ben iskolaügyben is jelentős gyűjtés indult el. 1841-ből van egy adat : „a város közös pénztárából az oskola építtetéséhez 650.- Ft.”. De sokan mások is adakoztak. A gyűjtés is folytatódott, később „sorsjegyeket” is adtak el.

A kezdeti és a később is visszatérő nehezebb időkben több esetben a lelkészi szolgálat mellett a tanítói szolgálatot is ugyanaz a személy látta el.

1871-ben püspöki látogatás folyt le. Ekkor 26 fiú és 18 leány tanult az iskolában.

„1872 júliusától 1885-ig vezették a sárvári evang. iskola jegyzőkönyvét”, amely minden örömről és nehézségről számot ad ebből az időből.

„Egy folyosóról nyílt a tanterem. Az északi oldalra néző osztályteremnek négy ablaka volt az utcai frontra. Külön bejárattal készült a tanítói lakás: három szoba, kamra, konyha.” [29] De lassan ez az iskola [30] szűk lett, a gyermekek száma 76-ra növekedett. 1909-ben Talabér Istvánnal szerződést kötöttek egy új, nagyobb iskola építéséhez. A szerződést Mesterházy László  lelkész, Berke Géza  gondnok és Riedl Imre írták alá egyházi részről és a megbízott mesterek. Most a gyűjtésen kívül az egyházkerület és más egyházi szervek segítségét is igénybe kellett venni. A ma is álló iskola és tanító lakás épületét 1909-ben fel is szentelték.

1914-ben, az első világháború kitörésekor a katonaság elfoglalta az iskolát. Tiltakoztak ellene, és a katonaság ki is vonult.

Az első és második világháború súlyos fájdalmainak és gondjainak ellenére az iskola tovább fejlődött. Utolsó kántor tanítónk Zacher Sándor a frontszolgálatról jobb karja nélkül tért vissza, de így is nagy igyekezettel folytatta hivatását.

„Az intézményt kétszer államosították. Először 1919-ben....1948-ban ismét államosították az épületet és minden felszerelését is. 1948. június 12-én zárták le az evangélikus iskolát.

Az épületben állami keretek között tovább folyt a tanítás az 1992/93. tanév végéig. 1992.XII:19.-én kaptuk vissza az épületet természetben, de erősen leromlott állapotban és felszerelés nélkül. Azóta is az újra hasznosítás lehetőségét keressük.

„Azok a pedagógusok, akik itt dolgoztak, talán többet nyújtottak tanításban és nevelésben, mint kortársaik. Tehették ezt azért is, mert az átlagosnál kevesebb tanulójuk volt. Nagyon lényeges arra is figyelni, hogy az egymást váltó tanítók erkölcsi magatartása, közéletisége példás volt. A több mint 150 év alatt egyetlen pedagógust sem kellett fegyelmi vétség miatt elmarasztalni. Kevés iskola történetében találkozhatunk hasonlóval. A példaadó pedagógusi magatartások következtében sok fiatal kapott kedvet a tanításhoz.”  [31]  

A második világháborútól napjainkig

A sárvári evangélikus lelkészek:

Dévai Bíró Mátyás                1535–1539?

Szegedi Máté                         1550–1585

Tamás presbiter                     1554 körül

Sárvári Pál                             1557–1562?

Szalárdi Mihály                     1585–1589?

Samorjai Vidos Lénárd          1590–1596?

Kőszegi Rozs Balázs              1600 k.

Magyari István                       1599–1605?

Zvonarics (Zvonarich) Mihály         1605–1635

Breznóbányai Mihály                       1630–1633

Kiss Bertalan                                    1625–1643

Bejczi György                                  1633–1640

Déri István                                        1637–1640

Csatlós György                                 1646–

Orsich György                                   ?

Horváth Benedek                               1652–1656

Lasmár Gergely                                  1656–1660

Druglányi Pál                                     1806–1808

Hrabovszky György                            ?

Szigethy György                                 1808–1815

Stoller János                                        1815

Takács Mihály                                     1816 –1834

Ráhner Máté                                        1836 –1849

Nagy Károly                                        1850–1854

ifj. Lágler György                                1854–1861

Szutter Károly                                      1862–1863

Hafenscher Károly                               1864–1901

Mesterházy László                               1902–1911

Varga József                                         1911 –1931

Gáspár László                                      1931 –1943

Martos Ödön                                        1943–1976

Solymár Gábor                                     1976–1994   

Schermann Gábor                                1994-1997

Gyarmati István                                   1997 - től

Sárvári evangélikus tanítók:

Sylvester János                                    1534–1541

Abádi Benedek                                    1541-1543

Sylvester Mihály                                  1543 k.

Somogyi Péter                                      1556 k.

Beythe István                                        1564 k.

Sibolti Demeter                                    1565–1568

Cziczak János                                       1600 k.

Pálházi Göncz Miklós                          1602 k.

Dongó Gergely                                     1604

Lethenyei István                                   1611–1615

Zvonarics István                                   1522-1525

Zdáni Mihály                                        1625 –1632

Nodificis István                                    1632 –1634

Fábri Károly                                         1794–1799

Hrabovszky György                            1799-1801?

Jókuty János                                         1799–1801?

Dobrovotzky  János                              1801–1805

Druglányi Pál lelkész                            1806–1808

Szigethy György lelkész                       1808–1814

Bolla Mihály                                         1814–1816

Takács Mihály lelkész                           1816–1834

Gamauf Sámuel                                     1826–1829

Ajkay Pál                                               1829

Takács Mihály lelkész                           1830–1834

Ráhner Máté lelkész                              1836–1849

Nagy Károly lelkész                              1850–1852

Becker Ádám                                         1852–1855

Spáh Endre (Szák Endre)                       1855–1860

Pratser József                                          1860–1861

Mayer Endre                                           1861–1865

Posch Lajos                                            1865–1871

Csik János                                              1871–1873

Rácz Mátyás                                          1873–1901

Herczegh Károly                                    1901–1934

Zacher Sándor                                        1934–1948

 

Rábapatyi tanítók voltak:

Lórántffy Lajos                                     1876-1921

Fodor Lajos                                           1921-1928

Nagy Sámuel                                         1928-1943

Gréczi Gábor                                         1943-1948

 

A gyülekezet felügyelői:

Gayer Antal                                           1876-1893

Gömbös Géza (ügyvéd)                         1893-1901

Mendelényi János (pénzügyi titkár)       1901-1916

Berke Géza (szappanfőző mester)         1919-1923

Zimmermann Péter (uradalmi titkár)     1924-1931

Eőryszigeti Szigethy Sándor (birtokos) 1931-1934

Róth Gyula (gazdasági főintéző)           1934-1935

Zimmermann Péter (uradalmi főintéző)1935-1938                                                 

ua.Vitéz Nyírvári Péter néven               1938-1947

Remete János másodfelügyelő              1945

Dr. Mesterházy Sándor másodfelügyelő1946-1947

Reichert Ede (takarékpénztár vezető)    1947-1948

                        másodfelügyelő

                        felügyelővé választották 1948-1950

Csejtey Lajos gondnok mb. felügyelő    1950-1954

Rumi József (gazdálkodó)                      1954-1955

Veczán Mihály (cipész mester)               1956-1980

Bankó László (órás mester)                    1980-1991

Seregély Sámuel (banki pénztáros)         1991-1997

Dr. Illés Gábor (szülész főorvos)            1997-2006

Horváth Zsolt (banki fiók igazgató)        2000 -től                    

 

A Sárvári Evangélikus Egyházközség jelenlegi tisztségviselői és presbiterei:

 

Gyarmati István  lelkipásztor

Horváth Zsolt felügyelő

Varga József másodfelügyelő

Vajda Attila gondnok

Molnár Andrea jegyző

Nagy Gézáné pénztáros

Sámsonné Nagy Henriett  számvevőszéki elnök

Kovácsné Bertha Tímea számvevőszéki tag

Horváth Árpádné nőegyleti elnök

Illés Csaba férfiegyleti elnök

Grúber Lászlóné hitoktató

Gyarmatiné Horváth Ida Lenke hitoktató

Csévéné Hunyadi Erzsébet hitoktató

Cséve János presbiter                                                                                        

Kovács László presbiter

Kovácsné Szabó Nikoletta presbiter

Mórocz Tibor presbiter

Mórocz Gyula presbiter

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          

A Rábapatyi Evangélikus Leányegyházközség jelenlegi tisztségviselői és presbiterei:

Gyarmati István lelkipásztor

Horváth Zsolt felügyelő

---------------------------------------

Bognár Ernő gondnok

Mészáros László másodgondnok

Mészáros Béla hitoktató

Varga Lászlóné jegyző

Hajas Lászlóné számvevőszéki tag

Bonczóné Tóth Anita presbiterr

Horváthné Joós Hilda presbiter

Kecskésné Remete Henriett presbiter

Kiss Levente presbiter

Németh Gyula presbiter

Mendel Károly presbiter

 

A szabadságharc bukását követő évtizedekben, ha jelentősen visszafogottabb is lett a gyülekezet élete, támogatások révén a leírt fejlesztésekre is sor került. A felbolydult élettel velejáró sok változás következménye volt az is, hogy ez idő alatt egymás után három lelkészváltás is bekövetkezett. A társadalmi konszolidációt és a nagy békeidőt meghozó kiegyezéssel szinte egy időben stabilizálódott gyülekezetünk élete is.

 

Hafenscher Károly lelkészi szolgálata 1864-1901.

1864-től Hafenscher Károly tölti be a lelkészi állást. A Sopron megyei Medgyesen született 1838-ban. Soproni és Hallei tanulmányai után Lajoskomáromban segédlelkészkedett. Sárváron minden idők leghosszabb ideig szolgáló lelkésze lett, mivel 37 éven át vezette a gyülekezetet. 1866-ban kötött házasságot Dörfler Carolinával. Hat gyermekük született. A legelső leányt Vilmát 22 évesen, valamint a sorban ötödik gyermekét Irént egy hónapos korában itt temették el. Károly, Sándor, Lajos nevű fiaikat és Karolina leányukat felnevelték.

Áldásos tevékenysége szerencsésen esett egybe a társadalmi és a gazdasági fejlődés idejével. Sárváron is jelentős változások mentek végbe a polgárosodás és az ipar bővülő térnyerésével. A gyülekezet életében máig hatóan két nagy változás kötődik nevéhez. 1872-ben átépítik és bővítik az 1836-ban helyrehozott parókiát, amelynek XVI. századi részei is vannak. Az átépítés terveit és kivitelezését a templom építő Geschrey Sámuel fia: Geschrey Lajos végezte. Az evangélikus vallású építész mester és családja több tisztséget is betöltött a gyülekezetben.

A gyülekezet méreteit illetően továbbra is a kisebbek közé tartozott. A lelkészi és tanítói hivatal fenntarthatóságát segítette egy nagylelkű adomány: 1892-ben: özvegy Schneller Keresztélyné a gyülekezetre hagyta főtéri emeletes házát. Ez az ingatlanunk a későbbi időkben mindig hármas funkciót látott el: A üzlethelyiségek bérbeadásából származó jövedelem a gyülekezet költségvetését támogatta;  a lakások szolgálati lakásként működtek, például mindig itt lakott a harangozó; és itt lett kialakítva a nőegyleti helyiség és a gyülekezeti terem is.

1901-ben kisebb agyvérzés után Hafenscher lelkész úr már nem tudta ellátni teendőit és 1902-ben nyugalomba vonult. 1905-ben távozott az élők sorából. A sárvári gyülekezet érdekében szinte egész aktív szolgálata idejében vállvetve küzdött lelkész és a gyülekezet kántor tanítója. Rácz Mátyás tanító úr 10 évvel később kezdte tanítói szolgálatát Sárváron, mint lelkésze, de szinte egy időben adták tovább a stafétát. Előző állomáshelyén Nemeskoltán feleségül vette Ráhner Máté lelkész egyik leányát Teréziát. Hét gyermekük közül Gyula evangélikus lelkész lett és Nyáregyházán szolgált legtovább. István fiúk tüdőgyógyász főorvos lett Budán és a Payor- szanatóriumban. Ő építtette a sárvári temetőben családi kriptájukat, ami ma a gyülekezet urnás temetkezési helye. Három leányuk, „a Rácz kisasszonyok” a város életében fogalommá váltak.

 

Porkoláb Gyula segédlelkész ideje:

1901 tavaszától őszig Porkoláb Gyula segédlelkész küldetett ki Sárvárra a lelkészi teendők ellátására. Fél év alatt jelentős kezdeményezéseket tett a gyülekezeti élet fellendítése érdekében. Az anya gyülekezetben belmissziói egyesületet, a fíliában pedig nőegyletet alapított. Ő kezdte el a fíliában az időnként tartandó istentiszteletek gyakorlatát. Kezdeményezésére épül meg a rábapatyi iskolateremben a szószékoltár és a papi pad.

 

Mesterházy László lelkész szolgálati ideje: 1902 – 1911.

November 1.-től Mesterházy László pápai segédlelkész küldetett ki adminisztrátornak. Megválasztását követően az ünnepélyes beiktatása 1902. március 23.-án volt. 1904-ben a templom belső felújítását, 1908-ban az orgona felújítását végzik el. A meglévő egyesületek mellett Mesterházy lelkész megszervezi az ifjúsági, azaz legény egyletet. Tervbe veszik egy ifjúsági ház építését, előbb az iskola kertben, majd a parókiával szemben lévő papkertben. Egy óvoda tervét is felvetik, amely gyülekezeti diakonissza vezetése alatt állna. Sajnos, ezek a tervek az első világháború és az azt követő pénzromlás áldozatai lettek.

1901-ben a gyülekezet új tanítójául választott Herczeg Károly és Berke Géza gondnok kezdeményezésére megépült 1909-ben az új evangélikus elemi iskola. Az első tervek még minden szükségletet egyesítettek: földszintre iskolatermet és belmissziói termet, ovónői és diakonissza szobát, az emeletre pedig tanítói lakást terveztek. Végül egy lényegesen olcsóbb és visszafogottabb terv valósul meg Talabér István mester által. Felszentelésére 1909. szeptember 9.-én került sor. Mesterházy László kilenc évi sárvári munkálkodás után visszatért Pápára, Gyurácz püspök személyes kérésére.

 

Varga József lelkészkedése 1911 – 1931.

Az Őrisziget községből (Felsőőri járás) 6 évi működés után meghívott lelkész Sárváron 20 éven át vezette a gyülekezetet.

A lelkészi hívány alapján egy figyelemre méltó etnikai és nyelvi változás figyelhető meg a gyülekezetben. Ötven évvel korábban Hafenscher lelkész megválasztása idején az istentiszteletek egyharmadát még németül kellett tartani. Mesterházy lelkész idején már csak az áldozó csütörtöki gyónást kérték német nyelven a hívek. Varga lelkész díjlevele szerint pedig magyarul kell tartania az istentiszteleteket. Varga József nagy szónoki képességével valósággal magával tudta ragadni a gyülekezetet. Ennek egyik jellemző példája, hogy mindjárt beiktatása után Ajkay Gyula és felesége Ostffy Róza 1000 koronás alapítványt tesznek a templom megnagyobbítása céljára.

Ezekben az években a város és vele a gyülekezet is tovább erősödött. Főleg az 1913-ban megépült észak-déli vasútvonal révén sok új lakos telepedett ott le. Az 1913-as lelkészi jelentés szerint a templom már közönséges vasárnapokon is kicsi és be nem fogadhatja a gyülekezetet. Sokan és szívesen hallgatják, ő pedig pásztori szeretettel tartja számon a híveket. Rábabogyoszlóba gyakran gyalog megy ki látogatni az ottani evangélikusokat.

1912-ben a sárvári evangélikus férfiak és ifjak egyesülete (legényegylet) számára egy helyiséget építenek a Schneller-féle gyülekezeti ház udvarán. A korábban felvetett szép ifjúsági ház tervéből  egyenlőre csak ez valósult meg. Egy nagyon előremutató tervvel foglakoztak viszont, hogy a szórványban élő konfirmandusok oktatásának megoldására a gyermekeket egy számukra berendezett otthonba gyűjtik össze. Sajnos ezt a tervet és reménységet is elvitte az 1914-ben kitört világháború.

1912-ben Drechsler Nándor budapesti vendéglős és sárvári származású felesége Bundschuk Terézia szép márvány keresztelő medencét, következő évben pedig ehhez ezüst keresztelő tálat és kancsót ajándékoztak a gyülekezetnek.

Rábabogyoszlóban az evangélikus iskolához, az eddigi harangláb helyett tornyot építettek. Felszentelése 1913. október 5.-én történt.

A békésen építő gyülekezetre ezután rászakadt a világháború borzalma. 1915-ben Herczeg Károly tanítónak is be kellett vonulnia. 1915/16 tanévben Varga József lelkész tanítja az iskolában a gyermekeket. 1917-ben a lelkészi nyilvántartás szerint már 125 tagunk van a bevonultak között. Sajnos 29-en nem tértek haza. 1916-ban a gyülekezetnek meg kellett válnia harangjaitól, 1918-ban pedig az orgonasípokat is rekvirálták. Egy kisebb harangot már 1916-ban sikerült vásárolniuk a soproni Scheltenhoffer cégtől. 1921-ben ugyanonnét egy 176 kg-os harangot szereztek be. Ezek a harangok szólnak ma is a toronyban.

Miközben a világháború a negyedeik évébe lépett, gyülekezetünk népe bekapcsolódott a reformáció 400 éves évfordulójának ünneplésébe. Sárváron és Rábabogyoszlóban külön ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg. Ezen ünnepi közgyűléseken egy 1000 korona értékű egyházfenntartási alapítványt hoztak létre, hogy az arra tett befizetések és kamatos kamatával növelve 100 éven át, majd a reformáció 500 éves jubileumától fogva a gyülekezet szükségleteinek hathatós segítsége legyen. Csak sajnálni tudjuk, hogy ez az alap is arra a sorsra jutott, mint sok más anyagi eszköz, a pénzromlás áldozata lett. Mennyi segítőkészség és kezdeményezés veszett oda!

Varga lelkész úr az egész város életében sok hasznos tevékenységet fejtett ki; sok társadalmi tisztsége mellett, főleg a hadbavonult és a harctérről visszatérő sebesült katonák ellátása érdekében. A hadbavonultak családtagjainak segélyezése, hadiözvegyek és hadiárvák érdekében tevékenykedett önzetlenül.

Feljegyeztek egy szívbemarkoló esetet: Mészáros Lajos rábabogyoszlói gazdálkodó 1914-ben az első menetszázadokkal a harctérre került, ott olyan súlyos sebesülést kapott, hogy egyik lábát amputálni kellett. Varga lelkész volt az, aki kijárta a genfi vöröskereszt útján, hogy Svédországon át, mint csererab hazakerült. Mikor a sárvári állomásra megérkezett, a lelkész emelte le és ölben hozva adta át őt feleségének.

A háborúvesztés, majd az októberi forradalom és a proletárdiktatúra mégy nyomokat hagyott a gyülekezetben.

A lassan helyreálló gyülekezeti élet első jele volt az évek óta üresedésben álló felügyelői poszt betöltése. 1919 április 27.-én megválasztották Berke Géza gondnokot felügyelőnek, aki gyülekezete iránti hűségét 1902 óta mint gondnok, sok nehéz feladattal bizonyította.

1920-ban az ő támogatásával alakul meg a sárvári leányegylet. A következő évtizedben a gyülekezet életére és fejlődésére ez az egylet lesz a legnagyobb hatással. Berke felügyelő leánya – Erzsébet – lett az egylet első elnöke.

Jelentős esemény volt a gyülekezet életében püspökének, Kapi Bélának 1919 október 19.-én tartott egyházlátogatása. Az egyházmegye esperese is meglátogatta a gyülekezetet 1929. május 3.-án.

Az első világháborús hősök emléktábláját 1923. november 18.-án avatták fel. Legválságosabb időkben az emléktábla teljes finanszírozását a leányegylet vállalta magára. Már új vezetés alatt, Király Erzsébet elnök idején a gyülekezet tekintélyes részét megmozgatták rendezvényeikkel. Segély akciókon túl az orgona helyreállítása, iskola udvarán kút csináltatás, templomi kályha vétel és még hosszasan sorolható lenne, hogy mi fűződik a tevékenységükhöz. Fennállásának 10. évétől kezdve országos konferenciákon is részt vettek küldöttekkel.

Sajnos a szép munka Varga lelkész halála után megszakadt. Személyi ellentétek robbantak ki az egyletekben és az egész gyülekezetben. Később a leány- és a nőegylet új tisztikarral folytatta munkáját.

A háborút követő gazdasági világválság Varga lelkész személye és családi életére is nagy teherként nehezedett. Négy gyermekének taníttatása is nagy anyagi áldozatába került. A mérhetetlen infláció sok családhoz hasonlóan az ő megtakarításaikat is felemésztette és valószínű ez okozta azt, hogy az eladósodásból már nem talált más kiutat, s 1931. május 21.-én saját vadászfegyverével vetett véget életének.

 

Gáspár László lelkészi szolgálata 1931- 1943.

A megüresedett lelkészi állásra három segédlelkész meghallgatása után az addigi uraiújfalui segédlelkészt, Gáspár Lászlót választotta a gyülekezet. Beiktatására 1931. november 22.-én került sor. Nagy buzgósággal fogott hozzá munkájához. Ő is, mint elődje, jó szónok volt. A meglévő egyletek irányítása mellett, szorgalmazta az énekkar működését. A gyülekezet építése érdekében vallásos esteket és gyülekezeti napokat szervezett.

1933-tól a reformátusokkal közösen bekapcsolódtak az Országos Protestáns Napok rendezvény sorozatba.

A nehéz anyagi körülmények ellenére is 1933-ban elhatározzák, hogy a régóta vajúdó templombővítés kérdését megoldják. A meglévő orgonakarzat kétoldali megtoldásának tervét Neuhold János építész készítette, a kivitelezést Szhildwager József kőműves végezte 120 pengő költséggel. Herczeg Károly tanító 33 évi áldásos tevékenység után 1934-ben nyugalomba vonult. Öt pályázó közül Zacher Sándort választják meg egyhangulag, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tíz évvel később a második világháború alatt többször is behívták katonai szolgálatra. 1944 –ben az orosz fronton elvesztette jobb karját. Egyévi fogság után hazatérve tovább végezte szolgálatát egészen az iskolák államosításáig.

Az egyházközség lelkésze és kántortanítója nagy egyetértésben vezette a rájuk bízott nyájat. A második világháború évei ismét tragédiák sorozatát zúdították a gyülekezetre. 12 évi lelkészkedés

után Gáspár László lelkész 1943. május 19.-én öngyilkos lett. Halála előtti napokban volt Sárváron a püspöki egyházlátogatás. Ennek során, a közgyűlésen elhangzottakat elfogadni nem tudta és méreggel véget vetett életének.

 

Marton Ödön lelkészkedése 1943 – 1976.

Közvetlen két elődje megdöbbentő és tragikus halála után Kapi Béla püspök ajánlásával érkezett a gyülekezetbe. A hazai teológiai évek után Erlangenben és Lipcsében volt ösztöndíjas. Sopronkőhidán eltöltött 6 évi szolgálat után a sárvári gyülekezet lelkésze 33 éven át.

A nehéz, háborús körülmények közepette a lelkészváltás után jelentősen felélénkült a gyülekezeti élet. Helybéliek mellett a menekültek népes táborából sokan jelentek meg az istentiszteletek mellett a bibliaórákon és imaórákon egyaránt. Martos lelkész napló bejegyzése szerint Jób megpróbáltatásaihoz hasonló idők érkeztek el, amikor Sárváron is átvonult a front iszonytató hengere. Sok evangélikus odaveszett, sok hívő háza dőlt romba, az egyházi épületek egy része is kiégett. A templom homlokzatát is aknatalálat érte. A háború után lelkészre és családjára, az egész gyülekezetre több évtizedes testi-lelki megpróbáltatások sorozata várt. A hit lángjával igyekeztek világítani a legsötétebb időszakokban is. Ahogyan a megszállt országban a kommunisták vették át a hatalmat, a hitélet egyre jobban hátrányba került. Bibliaórákat titokban, vagy nem mindig tartottak.

Ki hallott manapság a „flanel evangelizációról”? Mindez igen hatásos volt, amikor még fekete-fehér televízióról hallomásból sem tudtak.

Az általános szegénység közepette a gyülekezet lelkésze maga is kapált, kaszált, állatokat tartott, hogy népes családját eltartsa. Visszaemlékezéseiben írja Martos lelkész: „Ahogy gyermekeink nőttek, mindenki kivette részét a családi munkából. Nagy hálával tartozom feleségemnek, (Prőhle Róza) akit mindenki csak Rózsika néninek ismert. A háztartás és a 6 gyermek nevelésének gondja mellett az iskolák államosítása után átvette a kántori szolgálatot és a hivatali adminisztráció egy részét is.

Nagyon lassan változott a helyzet 1956-ra. A forradalom kitörése előtt egy héttel elkészült a templombelső festése. Ennek kapcsán feszültség támadt a gyülekezet vezetésén belül, amikor a műemlék templom klasszicista stílusához illő, vagy attól eltérő között kellett választani. Ők „szépet akartak” – írja Martos lelkész, és szakértőre nem hallgatva született meg a döntés; az eredménye máig látható.

1956 októberében ébredt reményt novemberben az összeomlás érzése váltotta fel. Jó néhány fiatal hagyta el a gyülekezetet és az országot. A lelkész család legidősebb – Ödön - nevű fián kívül külföldön került Galavics Sándor, - aki azután Ausztriában lett lelkész, Szigethy Sándor pedig Svédországban szolgált az evangélikus egyházban mint lelkész és hitoktató.

A hatvanas – hetvenes években a nehézségek folytatódtak, csak más arányokban. Az egyházközség hitélete, ha csöndesen is, de probléma nélkül folyt, a parókia felújítása viszont rendre elmaradt. 1976-ig teljesített szolgálatot Martos Ödön lelkész a sárvári gyülekezetben. Hosszú nyugdíjas évekkel ajándékozta meg Isten. 2006. március 26.-án 95 évesen hunyt el szeretett felesége halála után 17 nappal. Életük utolsó 12 évét Budán a Sarepta evangélikus szeretetotthonban töltötték.

 

Solymár Gábor lelkész szolgálati ideje:1976-1994.

A lelkészváltás viszonylag zökkenőmentesen ment végbe. Solymár lelkész 18 évi működésének az utolsó harmadában gyorsultak fel a társadalmi és egyházi változások. Már elődje kezdeményezett egy gyűjtést a parókia felújítására 1974-ben. Ennek megvalósulásához évek és végül a lelkészváltás megtörténte kellett. 1976 nyarán 3 hónapon át a gyülekezeti teremben lakott az új lelkész és családja, hogy az addig komfort nélküli parókián az alapvető átalakításokat és fejújításokat elvégezzék.

1977-ben felmondott az egyházközség utolsó harangozója. Egy évig, ahogy a közmondás mondja: maga harangozott a pap. Galavics Sándor berndorfi lelkész finanszírozta, hogy a Kajos János és fiai által készített elektromos haranghúzás váltsa fel az addigi kézi harangozást.

A Danubius Thermal Szálló megnyitása után, a növekvő idegenforgalom hatásait jól érzékelve már 1977 őszétől orgona koncerteket szervezett a gyülekezet lelkésze. Az érdeklődő turistákon kívül ezeken az alkalmakon a helyi értelmiség is megjelent, akik közül sokan 1956 óta nem voltak templomban.

Szintén áttörés volt 1977-ben egy sárvári sajtó történeti kiállítás a régi gyülekezeti teremben.

A szeretetvendégségeket pedig, mint régi és hagyományos keretet, ugyancsak megtöltik új tartalommal a meghívott előadók által.

A hetvenes években a párt-állam egyházpolitikája alig, vagy csak taktikai elemekkel változott. Klasszikus diktatúra volt az, hiába kozmetikázták. Ennek esett áldozatul a gyülekezeti székház udvara is a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján. Az ingatlan Kossuth-téri frontján a szomszédos gyógyszertár működött. Ennek bővítésekor egy jelentős méretű raktárt is terveztek. A belvárosi emeletes ház szűk udvarán ez csak úgy volt megépíthető, ha az egyház udvarának egy részét is igénybe veszik. Az erőfölényt éreztetve „közellátási” érdekre hivatkozva véghezvitték a kisajátítást „vétel” címén.

Sok gyülekezet számára új lélegzetvételt és megújulást hozott 1980-tól az Országos Ifjúsági Konferenciák engedélyezése Gyenesdiáson; valamint a Finn Testvérgyülekezeti Kapcsolatok beindulása. Mindez természetesen „felső” irányítás és ellenőrzés alatt történt.

1981. május 12.-én Ottlyk Ernő püspök és Fehér Károly szolgálatával új presbiterek beiktatására került sor. 1981-ben Káldy Zoltán elnök-püspök és felesége látogatása is megtörtént egy három egyházmegyét érintő papné találkozó kapcsán, itt Sárváron.

1984-től már átfogóbb és tartósabb változás jeleit tapasztalhattuk. Egy, de talán több generációnak is életre szóló élménye volt az LVSZ budapesti nagygyűlése. Autóbuszokkal ezrek érkeztek a Budapesti Sportcsarnokba az ország minden gyülekezetéből, úgy Sárvárról is. A csúcspont még is az a vasárnap volt, amikor 114 gyülekezetbe a külföldi delegációk utaztak el. Július 22. és augusztus 5. között a tizenhatezres nyitó istentisztelet és plenáris ülések tömegében, valamint a számtalan kísérő program alkalmán tényleg a „bizonyságtévők fellegével” találkoztunk. A nagy eseményre készülve megtörtént a templom belső javítása. Sajnos a mély fekvésű területen a talajvíz időről-időre salétromos vakolat leválást okozott. Közben 2 m magasan javíttatták és festették a falakat.

A külföldiek fogadásán túl 1984-ben még egy nagyhatású helyi rendezvényre került sor Sárváron: A volt Evangélikus Elemi Népiskola egyházi diákjai gyűltek össze egy találkozóra. Ugyan ez megismétlődött 5 évvel később is. Akkor még együtt ünnepelhetett volt tanítójával, Zacher Sándorral és volt lelkészével, Martos Ödönnel az iskolánkba visszatért népes gyülekezet.

1988 tavaszán országszerte az MSZMP nyílt fórumokat szervezett a társadalom széles rétegeit bevonva. Sárváron a Nádasdy várban megrendezett alkalomra az egyházak képviselőit is meghívták. Az előadás címe: „A gazdasági és politikai reform elképzelések a magyar társadalomban.”

A Sárvári Műemlék Evangélikus Templom címmel  - 1988 júniusában - egy hiányt pótló művet jelentetett meg, magyar és német nyelven Solymár Gábor lelkész.

Az 1980-as évek második felében már közvetlen külföldi adományokat is fogadhattak a gyülekezetek. Sárvárról elszármazottak is küldtek haza támogatást. Szintén ezekben az években kezdődött Sárvár és (az akkor NSZK) Steinheim testvérvárosi kapcsolata. 1989 nyarának végén került sor egy viszont látogatásra, amely delegációba Solymár Gábort is bevonta a város.

A parókia teljes átépítéséhez 1989. június 2.-án kezdett a gyülekezet. A terveket Vincze Csaba szombathelyi evangélikus mérnök készítette. A lelkészlakás szobáinak egybenyitásával alakították ki az új gyülekezeti termet. A tető megemelésével és egy lépcsőház beépítésével pedig mód nyílt arra, hogy a lakószobákat a tetőtérben helyezzék el. Visszaemlékezésében írja Solymár lelkész, hogy milyen érdekes megnyilvánulások történtek akkor a hívek részéről. „Voltak, akik azt mondták, hogy ehhez a munkához a legjobbkor fogtak hozzá. Voltak, akik aggályukat fejezték ki. Kétségtelen, hogy aki akkoriban építkezett, annak sokat kellett trabantoznia anyag ügyben.” Dégi György kőműves mellett nap, mint nap sok gyülekezeti tag végzett társadalmi munkát. Őszre már fent volt az új tető és a tél folyamán a belső munkákat, tavasszal pedig a külső festést végezték el. A steinheimi gyülekezet adományából vásárolták meg a kültéri festéket. Az új gyülekezeti terem és felújított lelkészlakás szentelését 1990. augusztus 26.-án végezte Szebik Imre püspök és Fehér Károly esperes.

A szentelés idejére a templom leszakadt párkányát is kijavították.

Életjel címmel gyülekezeti újság kiadását kezdték el 1989 őszén. Éveken keresztül a sárvári születésű Galavics Sándor (Ausztria) berndorfi lelkész közreműködésével készült a lap. Először 1989 októberében került a hívek kezébe A5-ös méretben, 4 oldal terjedelemben. A méret és az oldalszám egyre bővült. Idővel a nyomdai munkák is itthon készültek.

Sylvester János Új Testámentuma megjelenésének (1541) 450. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepség sorozat zajlott Sárváron 1991. május 26.-án vasárnap és 27.-én hétfői napon. A Magyarországi Evangélikus Egyház, a Sárvári Evangélikus Egyházközség és Sárvár város volt a közös szervezője a programnak. Vasárnap ünnepi istentisztelet helyszíne volt a Nádasdy – vár udvara. A múzeumban emlékkiállítást rendeztek, este pedig Szokolay Sándor: Sylvester  Antifónájának ősbemutatójára került sor. Hétfőn a Polgármesteri Hivatal dísztermében egész napos tudományos konferencia értékelte az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvet és annak szerzőjét.

Evangélikus urnás kápolnát alakítottak ki 1991-ben a városi temetőben álló Rácz-kriptában. Dr. Rácz István tüdőgyógyász főorvos által létesített családi nyughely a gyülekezetre szállt az utolsó családtag elhunyta után. Az altemplomi részben a családtagok nyugszanak, a felső kápolna részben pedig az eredeti berendezésből, az oltár meghagyása mellett, urna fülkék lettek körben kialakítva. Felszentelésére 1991. november 1.-én került sor Bálint László esperes által.

Rábapatyi fíliánk iskola templomának tornyát is 1991-ben hozatta helyre a gyülekezet. 1991-ben újraalakult egyházunk törvényalkotó szerve a Zsinat.

1992 az elvett egyházi ingatlanok visszaadási éve volt. Úgy Sárváron, mint Rábapatyon természetben visszakaptuk volt iskoláinkat, tanító lakásainkat. A tulajdonviszony tehát rendezést nyert, de az elvett, megszüntetett funkciók korántsem. Az épületek műszaki állapota siralmas volt. Az addig megnyomorított egyház pedig hogyan tudta volna ezeket helyrehozni?

Gályarab lelkészeinknek állítottak emléktáblát 1993. április 6.-án a Nádasdy – vár belső udvarán. Az ellenreformáció elérkeztével 1674/75 folyamán 15 lelkész - 8 evangélikus és 7 református – szenvedett itt fogságot. Egyikük – Svetzky András - itt hunyt el, a többit Bukkari-ig hajtották tovább. Kiss Gyula szombathelyi főiskolai tanár már 1982-ben tett javaslatot emléktábla kialakítására, de csak a rendszerváltás adott lehetőséget ennek megvalósítására. Hithőseink emlékét őrizve 2001. óta minden év február 11.-dikéhez legközelebb eső vasárnapon a sárvári evangélikus és református gyülekezet egy közös istentisztelet után megkoszorúzza az emléktáblát.

A rendszerváltás nagyban növelte az egyházak működési lehetőségét. Megsokszorozódtak a kazuális szolgálatok, újra indult az iskolai hitoktatás, de addig ismeretlen személyek és problémák is begyűrűztek a gyülekezetek életébe. Sárváron is elmélyült egy bizalmi válság a lelkész és a kibővített elnökségi tagok között, aminek az lett a vége, hogy Solymár Gábor a budafoki gyülekezetbe távozott.

Schermann  Gábor lelkészkedése 1994 – 1997.

1994 augusztusának végén az egyházkerület püspöke, Solymár Gábor lelkész távozása után üresedésben lévő állás betöltésére a Teológiáról akkor kikerült Schermann Gábor segédlelkészt küldte ki. A következő 3 – 4 év megint zaklatott volt az egész társadalom számára, hiszen a választásokat követően új kormánya lett az országnak, és az elhíresült „Bokros csomag” megszorító gazdaságpolitikája jutott osztályrészül. A pályakezdő lelkész korának és beállítottságának megfelelően elsősorban a gyülekezethez tartozó gyermekekkel és fiatalokkal találta meg a hangot. Az 1995-ös tanévtől a hitoktatás eredményessége érdekében átszervezte az addigi rendszert. Az iskolai helyszínről visszatértek a gyülekezeti terembe, ahol egyházias légkörben lehet foglalkozni a tanulókkal. Heti ifjúsági órák mellett egyre több kiránduláson és táborozáson vesznek részt.

Felnőttek részére is ősztől tavaszig folyamatosan heti bibliaórákat és imaórákat szerveznek és a szeretetvendégségek is folytatódnak. Ádventben a gyülekezetek legidősebb tagjait hittanosokkal látogatták meg, ajándékcsomagot nyújtva át nekik.

Csendes Szó címen a gyülekezeti sajtó munka is folytatódik. Továbbra is negyedévente A4-es méretben 4 oldalon jut el a hívekhez a gyülekezeti hírlevél.

A Lánkapusztai szórvány gyülekezetben megszervezi lelkész úr a rendszeres heti egy istentisztelet tartását.

Az orgona teljes felújítására 1996-ban került sor.Már 1992 őszén a budapesti orgonaüzem szakemberei elvégezték az eredeti mintájára újragyártott homlokzati sípok cseréjét.  Ugyanekkor megtörtént a pedálregiszter bővítése is. Kiss István szombathelyi orgonaépítő mester a teljes orgona szétbontását, az egész orgonaház, a mechanika és a sípkészlet restaurálását elvégezte. Új orgonafúvó motort is beszereltek. Újraszentelésére 1996. június 30.-án került sor D. Szebik Imre püspök szolgálata által.

A Felsőpatyi gyülekezeti rész régtől fogva Uraiújfaluhoz tartozott, noha a Sárvárhoz tartozó Rábabogyoszlóval közösen tartották fenn az evangélikus iskolát. A valamikori 3 község: Rábabogyoszló, Alsópaty és Felsőpaty 1974-től egyesült: Rábapaty néven. Ezt a változást követte egyházmegyei döntés szintjén 1997. január 1.- el, ténylegesen pedig 1999. január 1.-el a Rábapatyi  Evangélikus Leányegyházközség néven az egyesülése és Sárvárhoz csatolása. Ugyanekkor Zsédeny és Hegyfalu visszakerült lelkészi ellátottságot illetően Uraiújfaluhoz.

Evangélikus gyülekezeti bál szervezésére került sor 1997. január 27.-én a Nádasdy-várban. A háború előtti időkben évszázados hagyománya volt a különböző egyházi társas tánc esték rendezésének. A rendszerváltás után 1994-től már rendeztek újra Sárváron ökumenikus alapon keresztyén bálokat. De idővel ezen a téren is fenntarthatatlannak bizonyult ez a közös program is. Ma mindhárom felekezet a maga szervezésében folytatja a bálok szervezését.

1997 tavaszán lelkészváltás elé nézett a gyülekezet. Háromévi segédlelkészi szolgálat után, s a parókusi vizsga megszerzése után nem volt olyan bizalmi viszony a lelkész és a kibővített elnökség között, hogy az a megválasztásához vezetett volna. Schermann Gábor lelkész a Kemeneshőgyész – Magyargencsi társult egyházközség meghívását elfogadva távozott Sárvárról. A gyülekezet és a lelkészi hivatal átadása nagyon korrekten és jól előkészítetten zajlott le a távozó és közben megválasztott új lelkész között, Zügn Tamás akkori Vas-megyei esperes felügyeletével.

Gyarmati István lelkipásztor ideje 1997-től.

A balatonfelvidéki Menchely községből augusztus első hetében költözött Sárvárra a lelkész család. Ekkorra elvégezték a parókián az esedékes belső felújításokat és festési munkákat 665.000 Ft-ért. Július hónapban a szomszédos Gércéről Koczor Tamás lelkész látta el a helyettesítő szolgálatot.

Lelkész iktatásra augusztus 16.-án szombaton délután 4 órakor került sor. Zügn Tamás vasmegyei esperes, Dr. Reuss András az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Bálint László budai esperes szolgálatával, valamint 14 lelkész áldásával.

Október 6.-án hétfőn hajnali 5 órakor a villanyóra szekrény kigyulladt és már a tetőszerkezetig értek a lángok, amikor a füstre felébredt a család. A gyorsan kiérkező tűzoltók fékezték meg a lángokat.

A lelkész családnak még a Mencshelyen töltött évek alatt jó kapcsolata alakult ki egy amerikai lelkész családdal: Ernest Weinschenk-el és gyülekezetével. Az ő meghívásukra Gyarmati Éva, a család legidősebb gyermeke (ekkor 18 éves) október 17.-én az Amerikai Egyesült Államokba utazott fél év tanulmányi útra. Ebből a megerősödő kapcsolatból gyülekezetünkre nézve sok áldás következett. Az USA Massachussetts Bedford Lutheran Church of the Savior és a Sárvári Evangélikus Egyházközség testvér gyülekezeti kapcsolatba lépett a következő évtől.

November elsején a rábapatyi – bogyoszlói evangélikus temetőben az Őriszigeti –Szigethy család kriptájának az átalakításával és felújításával létesített ravatalozót. Ennek 80.000 Ft-os költségeit a család utolsó élő tagja Szigethy Sándor evangélikus lelkész finanszírozta Svédországból.

A rábapatyi fília iskola templomában még a nyár folyamán megtörtént a gáz bevezetése és a konnektoros fűtés kialakítása. Ennek költsége 72.000 Ft volt. Az ősz folyamán pedig Kiss István szombathelyi orgonaépítő mester által felújításra került a régi harmónium 30.000 Ft ráfordítással. November 16.-án vasárnap, az ország népe népszavazáson döntött arról, hogy hazánk ezután a NATO szövetségi rendszeréhez csatlakozik.

1998. év.

1998 januárjában megbeszélések kezdődtek a város vezetése és gyülekezetünk vezetése között, hogy az évtized elején a rendszerváltással visszakapott iskolaépületünket a város megvásárolná szanálásra. De idővel „kútba esett” az az elképzelésük, hogy a város főterét ide a mi templomunk elé tegyék át.

Március 1.-én az istentisztelethez csatlakozó közgyűlés új számvevőszéket választott, mert a lelkészváltást megelőző időben az előző feloszlott.

Március 7.-én Sárvár csatlakozott a Nők Nemzetközi Ökumenikus Világ Imanapi rendezvényéhez. Ennek a népszerű programnak, azóta is gyülekezetünk a szervezője és vendéglátója.

Ezen az első alkalmon lett használatba véve és megáldva felújított kis harmóniumunk.

Március 15.-én, amely nap ebben az évben vasárnapra esett, ünnepi istentiszteleten emlékeztünk meg a szabadságharc 150 éves évfordulójáról és a gyülekezet akkori lelkészéről Ráhner Mátéről.

A gyülekezet új nemzeti zászlóját is ekkor szenteltük fel.

Március végére megjelent gyülekezeti újságunk új száma, amelynek ezután: Magvetés lett a neve. Eleinte A4-es méretben 4 oldal terjedelemben készült, ami idővel 8 oldalra bővült. Megjelenésének ideje az egyházi év 4 fő ünnepe: Karácsony – Húsvét – Pünkösd és Reformáció előtt.

Az iskolai tanév végén több megbeszélést folytatott egyházközségünk vezetése és a város által bezárásra ítélt Sylvester János Állami Általános Iskola vezetése arról, hogy vegye át gyülekezetünk az iskolát. Minden hivatalos fórumot megjártunk ez ügyben, de mégsem valósult meg elképzelésünk. A város vezetőit ellenünk hangolták a Római Katolikus Egyház plébánosai: ”Számarányukat tekintve kisebbségben vannak az evangélikus gyermekek ebben az iskolában, és ne akarjanak római katolikus gyermekeket tanítani az evangélikusok.” Ez az eset tükrözi az itteni ökumené helyzetét.

Július hónapban 2x2 hétben amerikai csoportok érkeztek hozzánk, és velük, valamint a helyi gyülekezet sok tagjával missziós hetek kezdődtek. Sok-sok segítő kéz közreműködésével a Műemlék Felügyelőség előírásai szerint felújítottuk a templomtetőt. Ácsmesterek a gerenda szerkezetét javították, az önkéntes munkások pedig a régi cserepek leszedésén, válogatásán és megtisztításán fáradoztak. A munkákkal párhuzamosan a város fiataljainak az amerikai csoport egyik fele angol nyelven bibliai tábort vezetett.

Az augusztus 20.-i ökumenikus istentisztelet korábbi rendjéhez visszatérni nem tudván, ettől az évtől a város minden felekezetének a templomában külön csoportok szerepeltek a folklór fesztivál vendégeiből.

Az ősz folyamán a református gyülekezettel közösen újra indítottuk a helyi Protestáns Napok rendezvény sorozatot. Az évente változó sok program között állandósult az evangélikus gyülekezeti teremben az adott év valamilyen aktualitásához kapcsolódó bélyegkiállítás.

Ebben az évben elvégzésre került a Kossuth tér 6.sz. alatti gyülekezeti székházunkban az elektromos hálózat részbeni felújítása 300.000 Ft-os költséggel. A rábapatyi iskolatemplom és a hozzátartozó lakás elektromos hálózatán is történt felújítás 100.000 Ft-os költséggel.

1999. év.

1999-ben tovább kereste gyülekezetünk az iskolalétesítés lehetőségeit. Az első félévben sok tárgyalást folytattunk ez ügyben. Május 3.-án Szebik Imre püspök úrral az élen kereste fel iskolaszervező bizottságunk Dénes Tibor polgármestert. A fél órára tervezett megbeszélés másfél óra lett minden eredmény nélkül.

Minden más területen emelkedőben volt gyülekezetünk élete. Az amerikai testvérgyülekezetnek ismét egy missziós csoportját fogadhattuk július első két hetében. A csoportok férfi tagjai évről-évre az építkezésekben voltak segítségünkre, az asszonyok pedig angol tábort vezettek az ifjúságnak. Mindkét területen sok örömünk volt. A fiatalokat korlátozni kellett, hogy ne hozzanak újabb barátokat és unokatestvéreket, mert nem tudjuk őket sem leültetni, sem ellátni. Éveken át minden nyáron 120-160 fő volt a résztvevők létszáma.

Az építkezések terén sem értünk volna el olyan eredményeket az amerikai testvérek jelenléte nélkül. Az ő csoportjuknak általában a fele volt férfi, 6-8 fő. Magunk számára azt a minimum elvet tűztük ki, hogy naponta legalább ennyi magyarnak is részt kell venni a munkában. Ezt az elvárást a presbitérium tagjai a maguk körzetéből felvonultatva szépen teljesítették. Így nagyon jó hangulatban teltek a munkás napok és a szép eredmény sem maradt el. Ebben az évben a templom falának utólagos szárítását oldottuk meg: a fundamentum aljáig (2,40 m mélyen) körbe ásva a templomot egy dupla szellőztető rendszert építettünk ki Fóth Zoltán építészmérnök tervei szerint. Ennek költségvetési értéke 3.000.000 Ft.

Rábapatyi épületünkön tető javítás folyt 300.000 Ft értékben.

Hála Istennek, az előző évben indított őszi Protestáns Napok rendezésének folytatását is stabilizálni tudtuk.

A Vasi Evangélikus Egyházmegye 1999. május 8.-i közgyűlése esperes helyettesnek választott meg. Sárvári lelkészségem ideje alatt ezt a tisztséget több cikluson át töltöttem be. Mivel mindig jó espereseink voltak, így ennek a feladatnak a terheit el tudtam hordozni.

1999. május 18.-án Tar Károly testvérünk 100.000 Ft-os adományt tett a gyülekezet asztalára, hogy azzal létrehozhassunk egy alapítványt az Egyházközség fejlesztése érdekében. Bírósági bejegyzést 1999. október 12.-én nyert: Luther-rózsa Alapítvány a Sárvári Evangélikus Egyházközség Fejlesztéséért. Működése beváltotta a hozzá fűzött reménységeket. A Luther-rózsa alapítvány vette át idővel a bálok szervezését is, valamint más adománygyűjtő akciókkal sok segítséget nyújtott a gyülekezetnek. Számítástechnikai gépeket szereztek be, az iroda és a gyülekezeti terem teljes bútorzatát több millió forint költséggel finanszírozták.

Az ezredforduló éve.

Az Úr 2000.-dik éve sok látványos programmal és sok maradandó változással járt. A magyar államalapítás és Szent István király jubileuma egybe fonódott Krisztusba vetett hitünk, üdvözítő reménységünk kezdetének kerek évfordulójával. Az országos és helyi rendezvényekhez kapcsolódás, a testületi megjelenés hozta elő azt az igényt, hogy legyen gyülekezeti zászlónk. Egy helyi szitanyomó mester által készült el: téglalap alakú, fehér alapon, középen színes Luther-rózsa, és a szélén nemzeti színű farkas fogazás szegélyezi. Felirat nincs rajta.

Azóta sok gyülekezet rendelt nálunk ugyanilyet. Jeles napokon, azóta is használjuk.

Ebben az esztendőben az általános tisztújítás feladatának eleget tudtunk tenni. Úgy éreztük, hogy sikerült megválasztani az évezred presbitériumát. Már a ciklus első harmadában csalódnunk kellett ezen emberi bizakodásunkban. Több személyi konfliktus után, kisebb létszámmal, de eleget tudott tenni a vállalt kötelességének a presbitérium.

A presbiterek, lakóhelyük szerint körzetet kaptak a városban, ahol az ott lakók között mint gyülekezeti őrállók tevékenykednek. Többek között személyesen kézbesítik a Magvetés gyülekezeti lapot.

A templom teljes rekonstrukciójának előkészítéséhez ebben az évben szükséges a szakértői vizsgálatokat elvégeztettük: Kezdve a talaj mechanikától az épület statikán át, a tetőzet faanyag szakértői vizsgálatáig. Az eredmény lesújtó volt. Nagyon átfogó és lényegéig ható felújításra volt szükség. Ebben az évben, már a tervnek megfelelően a környék csapadék és talajvíz rendszerét kellett megoldani. Amerikai testvérekkel karöltve a templom körül 6 szomszédos telek csapadékvíz rendszerét cseréltük ki, illetve építettük ki, mert minden irányból templomunk alá szivárgott és folyt minden víz. A parókia udvari szennyvíz rendszerét is felszámolva, a lefolyókat is városi csatorna hálózatra kötöttük. Ez a munka 4.000.000 Ft-ba került.

Rábapatyon szintén elvégeztük az épület körül a csapadékvíz elvezető rendszerek kiépítését. A volt tanító lakásban is kiépítésre került a gázkonvektoros fűtési rendszer. Költsége közel félmillió forint volt.

Hitoktatásunk eddigi menetében is változást vezettünk be. Mivel úgy láttuk, hogy a gyülekezeti hitoktatásban a lehetséges evangélikus tanulóknak csak kis része vesz részt, ezért az iskolai hitoktatáshoz tértünk vissza. Az iskolákban jobban elérhetőek voltak a gyermekek, minden ott tapasztalható nehézség ellenére. A meg növekedett csoport létszám és összlétszám tanításához már lelkészként egy személyben nem voltam elegendő. Gyarmatiné Horváth Ida Lenke levelező teológiai végzettséggel is rendelkező feleségemet 2000 őszétől főállású hitoktató -gyülekezeti munkatársnak alkalmazta a gyülekezet. Év, mint év azután a hűséggel végzett munka nyomán Isten áldását éreztük ezen a területen.

Ádventtől a vasárnapi istentiszteletekbe kapcsolódóan gyülekezeti teázást – mint beszélgetős közösség építő programot próbáltunk bevezetni. Minden igyekezet és válogatott kísérő rendezvények (pl. zeneiskolás hittanos gyermekek műsora) ellenére ez a típusú közösségi összejövetel nem tudott meggyökerezni.

Nőegyletünk újra alakulása viszont sikeres lett. Korábban, 1901-től egészen az ötvenes évekig működött gyülekezetünkben, különböző név alatt nőegylet. Fél évszázad kimaradása után 2000. december 13.-án Horváth Árpádné született Peczöli Katalin vezetésével alakult újra. Azóta is növekvő létszámmal és egyre szélesedő munkaterületen látjuk áldásos munkájuk hasznát. Az egylet működésének tengelye a minden hónap második kedd estéjén megtartott összejövetel. Ezek az alkalmak úgy lelki, mint a gyakorlati tennivalóknak is teret adnak. A Dunántúli Harangszó kerületi újság havi postázási munkáját is rendszeresen ők végzik el örömmel és jó hangulatban.

2001.év.

A 2001. esztendő is, mint minden év hozott emlékezetes alkalmakat és változásokat. Mindjárt az év elején, gályarab lelkészeink szomorú sorsa, a túlélők szabadulási napja ( 325 évvel ezelőtt) ragyogott fel előttünk új fényben. Február 9.-én Pápán találkoztunk a hazánkba látogató gályarab szabadító holland admirális Michel Adrian De Ruyter egyenes ági leszármazottjával: Ir.F.C. De Ruyter De Wildt nyugalmazott tengerésztiszttel. A megrendítően szép ünnepség alkalmából emléklapot kaptak azok a gyülekezetek, ahol a gályarab lelkészek emlékét őrzik. Sárváron ettől a találkozótól kezdve a református testvérekkel közösen a szabadítás dátumához, február 11.-éhez legközelebbi vasárnapon közös istentisztelet után helyezzük el babérkoszorúinkat hithőseink emléktáblájánál. Korábban a reformációi közös ünnepély része volt a koszorúzás.

Február 24.-én pedig a protestáns vállalkozókat összefogó Iniciatíva  Egyesület rendezvényére került sor Sárváron. Noha erre az alkalomra megtelt a gyülekezeti terem, sok változást, fellendülést nem ért meg a kezdeményezés.

Az őszi Protestáns Napok rendezvény sorozat keretében a Grillus fivérek adtak nagysikerű koncertet templomunkban.

Templomunk felújítása terén jelentős haladást értünk el ebben az évben. A Pannon Archikon Mérnöki és Kivitelező Kft. elvégezte a templom tetőszerkezetének teljes felújítását, új cseréppel fedését. A megsüllyedt és megrepedt templom falakat pedig Brutt Helical rendszerrel erősítették meg. Egyszerűbben szólva „megvarrták” a falakat. Ennek a két nagyjelentőségű munkának a kiviteli költségvetése 11,4 millió Ft volt. Gyülekezetünk tagjai az amerikai segítségekkel ez évben is a segédmunkát látták el, úgy az állványozással, mint a vakolat leverésével és eltakarításával. Ebben az évben még elvégeztük a parókia udvarán az új gyülekezeti levéltár és teológus lakás, valamint garázs alapozását.

2002. év.

Március 28.-án esperesi hivatal vizsgálatot végez Vető István esperes úr. Hitoktatás terén újabb előrelépés volt, hogy a 2001/2002-es tanévtől, mint friss nyugdíjas pedagógus, óraadóként csoportokat vállalt Grúber Lászlóné Éva testvérünk.

Az amerikai testvér gyülekezeti kapcsolatunkban az az egyszeri fordulat történt, hogy most a mi küldötteink utaztak hozzájuk. 2002. május 29. és június 19. között nagyon tartalmas 3 hetet töltöttünk Bedfordban. A sárvári delegáció tagja volt a gyülekezet lelkészeként: Gyarmati István, hitoktató: Gyarmatiné Horváth Ida Lenke, felügyelő: Dr. Illés Gábor, gondnok: Darabos Tamás, nőegyleti elnök: Horváth Árpádné. Tolmácsként még csatlakoztak hozzánk a kint tartózkodó Gyarmati Éva és Nemes Katalin. Az amerikai testvérek között sokszor az volt az érzésünk, hogy a jövő egyházában járunk. Reméljük, hogy ez elkövetkező évek során a sok jó impulzus mint magvetés, nálunk is szárba szökken. Testvér gyülekezetünk a Missouri Synod Evangélikus Egyház része. Némi eltérést érzékeltünk a mi szokásainkhoz képest, de ezáltal sokkal nagyobb volt az irántunk való elfogadó szeretetük. Úrvacsora közösségben is többször volt részünk. Ezt ittlétük alkalmával is mindig gyakoroltuk.

A nyár folyamán 3 jelentős beruházás is elkészült: A Kossuth tér 6. sz. alatti székházunk szennyvíz csatorna hálózatának kiépítése és városi rendszerhez való csatlakoztatása. Ez a fejlesztés 1,7 millióba került.

A templom külső felújításának II. ütemeként, a 165 éves ablakok és ajtók lettek cserélve hőszigetelős üvegezéssel. A templom főkapuja viszont restaurálva került vissza a helyére. A templom külső vakolása és festése is elkészült az előző évi generál kivitelezők munkájával. Ennek a második ütemnek a számlája is közel 10 millió forint volt.

Őszre elkészült a parókia bővítéseként a gyülekezeti levéltár helysége és a lelkészjelöltek fogadására szánt kis garzon lakás. Jakab László kivitelezésében ez 4 millió forintba került.

Templom szentelésre és a lelkészjelöltek gyakornoki lakásának szentelésére október 13.-án vasárnap hívogattak harangjaink. Ittzés János püspök úr, Vető István esperes úr, valamint Orosz Gábor Viktor, a Hittudományi Egyetem docense és Markó Péter Vas-megye közgyűlésének elnöke végezték az avatást.

Ezen az őszön a Mindenható magához vette 90 éves korában Zacher Sándor vasdiplomás kántortanítónkat. 1934-től haláláig az evangélikus tanító lakásban élt.

Az egyházak együttműködése terén új terület nyílott meg ádventben. Országos felhívás nyomán Sárváron is, először a római katolikus tanácsteremben zajlott az Ökumenikus Véradás. Ennek az egyből népszerűvé lett akciónak azóta már minden felekezet sorra helyszínadó házigazdája lett.

2003. év.

A zárszámadó és költségvetést készítő presbiteri gyűlésen döntés született arról, hogy ettől az évtől az országos ajánlás szerint, híveinktől jövedelmük 1%-át kérjük egyházfenntartási járulék címén. Sárváron ez igen jó arányban meg is valósult, a rábapatyi fíliában viszont azóta sem. A két gyülekezeti rész életében minden más területen jó viszony és kölcsönös segítőkészség van.

Az amerikai testvérekkel ezen a nyáron is folytatódott az építkezés. Fóth Zoltán tervei szerint megépítettük a parókia udvarának a belső végében az új garázst és az árkádsor első szakaszát.

Ittlétük 2 hete alatt egy újabb szolgálati területet nyitottunk meg, házi bibliaórák tartásával. Az

első sorozat után minden tetszés nyilvánítás ellenére sem tudott folytatódni. Amikor az év

második felében és a következő évben ez ügyben kopogtattunk, sok volt az olyan mondat, hogy -

 „igen, de …”

Gyülekezetünkben felnőtt Molnár Eszter lelkész szentelésére került sor 2003. július 12.-én Szombathelyen.

A lelkészképzés gyakorlati évének helyszíne lett sárvári gyülekezetünk. A 2003/2004 tanévre megérkezett Németh Szabolcs VI. éves teológus. Lelkész jelöltként ő volt az első lakója a kis garzon lakásnak. Jelenléte és szolgálata sokak tetszését megnyerte. Az ifjúságból egy rábapatyi testvérünk tőle nyert indíttatást a kántori szolgálatra.

Augusztus 21.-én szomorú kötelességünknek tettünk eleget az ausztriai Bernsdorfban. Galavics Sándor sárvári születésű evangélikus lelkésztől vettünk búcsút. Az életnek és halálnak Ura 65 évesen váratlan hirtelenséggel hívta haza az Ő szolgáját.

November 1.-én a szokásos temetői istentiszteletünk keretében adtunk hálát a belülről felújított urnás kápolnáért. Ezt a régóta időszerű munkát egy Istennél tudvalévő család milliós adománya tette lehetővé.

Gyülekezetünkből és a lelkész családból ebben a tanévben kapcsolódott be Gyarmati Márton a Time for God önkéntes külföldi diakóniai szolgálatba.

2004 évben immár rögzített időpontban: január utolsó szombatján került sor a Luther-rózsa Alapítvány rendezésében és annak javára rendezett farsangi bálunkra. Ez évi díszvendégünk Dr. Fabiny Tamás Hittudományi Egyetemünk docense volt.

 

2004. év.

Május 1.-én Magyarország EU csatlakozását megilletődve ünnepeltük a Nemeskéri artikuláris templomban. Nagyon nemes gesztus volt az Ausztriai Evangélikus Egyház részéről, hogy egy nagyon népes delegációval szinte elébünk jöttek, sőt, ők kezdeményezték ezt a közös alkalmat.

Gyülekezeti székházunk egyik felszabadult helyiségében az e-Magyarország programhoz kapcsolódva nyár elején megnyitottuk a gyülekezeti e-pontot. A napi 3 órás ügyelet szolgálatát evangélikus, konfirmált fiatalok látták el 3 éven át, amíg ez a program működött.

Július hónapot most is az amerikai testvérekkel töltöttük. Tóth László építőmester és csapata mellett befejeztük az árkádsor és annak végében egy raktár helység építését. Ez a szakasz is közel 3 millió forintba került.

Igen sikeres újításnak bizonyult, hogy az építkezés és a nyelvi tábor mellett, délutánonként néhány amerikai és néhány sárvári alkotta csapat családlátogatásra indult a szórvány gyülekezeti részekre.

Ikervár és Lánkapuszta közel 50 evangélikus családját látogattuk meg. Ezeken a helyeken zárásképpen 1-1 „tábortüzes” bibliaórát is rendeztünk.

Szintén nagy élmény volt a közbülső szombaton, mint egyetlen szabadnapon megrendezett közös kenu túránk a Rábán.

Az új tanév kezdete dupla örömre adott okot: Megérkezett második lelkészjelöltünk Ments Orsolya az itt töltendő gyakorlati évre; valamint hitoktatóink száma is szaporodott, mivel Mészáros Béla rábapatyi testvérünk a Hittudományi Egyetemen hitoktatói diplomát szerzett. Beiktatása után a rábapatyi hittanosok oktatása lett a feladata.

Az őszi események egyik kiemelkedő programja a budapesti Anima kórus hangversenye volt templomunkban. A kórus vezetője Balogh Anikó, sárvári evangélikus családból származik.

A temetőben álló urnás kápolnánk külső felújítása is elkészült. Ennek megáldását Vető István esperes végezte november 1.-én.

 

2005. év.

Hagyománnyá erősödött farsangi bálunknak az a 2 évvel korábbi kezdeményezése, hogy mindig az adott év konfirmandusai első bálozóként táncbemutatóval szerepeljenek. Ments Orsolya lelkészjelölt maga is gyakorlott néptáncos lévén, kiváló koreográfiát tanított be nekik.

A Baba-Mama Kör kezdeményezője is Orsolya volt, miután több fiatal családdal megismerkedett. Február 24.-én volt az első összejövetel. Azóta is minden hét csütörtök délutánján a legkisebbek és szüleik olykor nagyszüleik vagy keresztszüleik népesítik be a gyülekezeti termet. Évek során ez a közösség lett a legnépszerűbb és legaktívabb, lelkészjelöltek éves váltását is újra és újra elfogadva. Az együtt töltött idő programja és az áhítat kis liturgiája is egyre tökéletesebb lett.

Ha eljön a nyár, akkor az építkezést és az amerikaiak érkezését is jelenti a mi köreinkben. Szinte már életritmussá lett ez úgy kicsinyeknek, mint nagyoknak.

A 2005-ös év nyarán parókia épületünk külső és belső teljes felújításához fogtunk. Bizony, ránk fért az amerikai testvérek testvéri hozzáállása, mert akár el is keseredhettünk volna, hiszen 16 évvel ezelőtt is ezen fáradoztak testvéreink. Valószínű, hogy az akkori hiánygazdaságnak a következményei mutatkoztak meg, mert a tetőtől a padlásig és a teljes villanyhálózattól a fűtés rendszeréig mindent cserélni kellett. Tóth László és szakiparos gárdájának köszönhetően ez a munka már „nem sírt” vissza. A sok társadalmi munkán túl a kiadások meghaladták a 16 millió forintot. A napi munka után most is családlátogató utakra indultunk az amerikai testvérekkel, ez évben a rábasömjéni és rábapatyi gyülekezeti részeken. Egy-egy hét végén ezeken a helyeken is lelki programként Ernest bácsi áhítatát „marsmellow-party” édesítette.

Ősszel megérkezett harmadik lelkészjelöltünk: Szabó Bertalan. Mivel saját gyermekeink már kirepültek a házból, jó volt egy erős legény, akinek segítségére a parókia visszarendezésénél, az udvaron a rendtevésnél, vagy a szőlő lugasok ültetésénél is lehetett számítani. A Baba-Mama Kör kicsinyei is mint egy „óvóbácsit” szerették meg őt. Erdélyi származása még azt is magával hozta, hogy felszentelésére a gyakorlati év végeztével Sárváron került sor 2006. július 15.-én.

Az új idők kihívására és lehetőségeire felkészülve 2005. őszétől több pályázatíró képzésre küldött gyülekezetünk jelentkezőket. Sajnos, Hutflesz Mihály szavaival élve már évek óta „pályázati böjt” van.

Ezen az őszön iskolalétesítés ügyben ismét tárgyalásokba kezdtünk. Ezúttal az eddigi Eltérő Tantervű Általános Iskola keresett meg bennünket, hogy vegye át egyházunk az ő intézményüket, mert vagy bezárás, vagy beolvasztás vár rájuk.

A tél és a tavasz az előző kezdeményezésekhez hasonlóan sok utánjárással telt. A helyi illetékes „elvtársaknál” megint elakadt valahol ez az ügy.

 

2006. év.

Üdvösségünk helyreállításának 2006. évében (Sylvester János fogalmazásával élve) a gyülekezetek életében ismét a tisztújítás ideje érkezett el. Sárváron március 12.-én volt a választás, a presbiterek és tisztségviselők beiktatása pedig április 2.-án történt ünnepi közgyűlés keretében. Az Egyházközség új felügyelője Horváth Zsolt közgazdász, bankfiókvezető helyettes lett.

Martos Ödön néhai lelkésztől és feleségétől búcsúztunk április 10.-én a Budapest Deák-téri templomban. Temetésükre gyülekezeti delegációval utaztunk.

Adminisztrátor – könyvelő munkatárs 4 órás alkalmazására hozott döntést presbitériumunk, hogy ezzel is a gyülekezetben folyó lelki munkát segítse. Ez ideig pénztárosaink a könyvelés munkáját térítésmentesen és alkalomszerűen végezték. Ez a munka már annyira meg növekedett és még egyéb segítségre is nagy szükség van a lelkészi hivatalban, ezért pályázati támogatást is igénybe véve alkalmaztuk 2006. május 15.-től Nagy Gézáné Tünde testvérünket.

Az eltelt tél és tavasz folyamán szorgalmasan dolgozott bútor megrendeléseinken Czibók Ferenc pecöli bútorasztalos mester. Hetente érkezett és szerelt be egy-egy elemet az elkészült bútorokból. A lelkészi hivatal és a gyülekezeti terem, valamint az előtérben a nőegyleti új konyhabútor az ő szakértelmét dicséri. Ennek a munkának a 3,4 milliós finanszírozója pedig a Luther-rózsa alapítványunk volt.

Mikor már minden szép volt, elérkezett a parókia újraszentelésének napja: április 29.-én szombat délután Ittzés János püspök úr és Vető István esperes úr, lelkészek gyűrűjében áldotta meg a megújult épületet.

Egyházmegyei választások pedig új esperesnek – Rostáné Piri Magda bobai lelkészt helyezték első hazai női esperesként a Vasi Egyházmegye élére.

Az egyházmegye lelkészi karának általános tapasztalata az, hogy a gyülekezetekben fokozatosan csökken az érdeklődés a hagyományos bibliaórák iránt. Ez a tendencia Sárváron és Rábapatyon is mutatkozik.

Ugyanakkor óriási érdeklődés és részvétel figyelhető meg az új típusú alkalmak iránt:

Például öröm látni azt a tömeget, amelyik egybe gyűlik az amerikaiak nyelvi tábora idején a reggeli „sms” áhítatokra a templom előtt. Ugyanígy a számukra rendezett búcsúesten a parókia udvara is teljesen megtelik. A „tábortüzes” biblia óráinkon is több tucat érdeklődő vesz részt még a szórványokban is. A húsvét hajnali istentiszteletre is évek óta megtelik a templom. A vele járó agapé is igazi közösség formáló alkalom. Gyülekezetünk tagjai lelkészjelölt gyakornokaink iránt is oly sok jelét adják érdeklődésüknek, sőt támogató szeretetüknek. Számtalan ebéd és vacsora meghívás, valamint a vizsga istentiszteletek teltházas temploma mind a jövő lelkész nemzedék iránt megmutatkozó felelősség vállalás bizonyítékai. Az építkezések és a kétkezi munka idején, annak elején és végén, valamint a kis szünetekben is annyi lelkipásztori beszélgetés történik, hogy az, sok bibliaórával felér.

Fiatal felnőttek körében amíg korábban 1-1 jelentkező volt felnőtt konfirmációra, az utóbbi években sorra kis csoportok jönnek össze 5-7 fővel. Velük igazi öröm a foglalkozás, és még a konfirmációi ünnepély után is számíthatunk rájuk.

A nyári kampányban a parókia udvarának terep rendezését végeztük el, felszámolva a sok éves „tüzép telep”- szerű állapotokat. A parókia pincéjének a felújítása és az udvari kemence megépítésének az előkészületei folytak. Nagy hálával gondolok a sok amerikai és magyar testvér készséges munkavégzésére.

Késő ősz lett, mire a meghívott kemenceépítő mester, Szamosvári Tibor építész technikus Díszelből ideért. Egy segítséggel 1 hónapon át építettek egy alföldi típusú búbos kemencét. Vasalatokkal, aljzatolással, és a féltető és tüzelő tároló ácsmunkáival a költségek meghaladták az egymillió forintot. De megérte, mert mióta megvan, méltán nagy híre lett, és új érzésekkel, új ízekkel erősíti a gyülekezet különböző csoportjait. Például a konfirmációi vizsga után pizza party az árkádsoron; kenyérsütő verseny a nőegyletben (mint régen, úgy hozzák az asszonyok az otthonról szakajtóban a maguk dagasztotta kenyeret). Sütőtöktől az egészben sült malacig már sok programhoz sok minden készült itt.

Hitoktatói munkatársaink köre 2006. szeptember 1.-től még egy fővel bővült: Krizsánné Szabó Gabriéle gyógypedagógust óraadóként alkalmazta gyülekezetünk. Sárvár város és környéke, valamint a hozzánk tartozó községek minden iskolájában és óvodájában, valamint a gyülekezeti teremben is folyik hitoktatás. A 2006/2007 tanév összesített adatai szerint 41 csoportban heti 45 órában tanít 5 hitoktató.

2006 őszétől Kozma Anett répcelaki hatodéves teológus érkezett gyakorlati évre gyülekezetünkbe. A fenti kemence leíráshoz az is hozzátartozik, hogy az asszonyok a kenyérbevetés fogását is tanították neki. Ifjúságunk életébe maradandóan beírta nevét, de mosolygó arcára, jól hallható prédikációira sok felnőtt is szívesen emlékezik. A karácsony előtt ifjúsági szolgálat a városi kórházban, majd a tavaszi konfirmandus tábor Piliscsabán a következő évek ifjúságának magját kovácsolta össze. Gitárosaink is az ő indíttatására lettek elég bátrak a megyei zenei táborban való részvételre.

Ifjúsági pályázatok segítségével és testvérek céladományából az előző évben egy kivetítős házimozi rendszert, ez évben pedig egy minőségi digitális zongorát vásároltunk.

2007. év.

Az egyházközség megújult presbitériuma már az alakuló ülésen igényét látta annak, hogy évente legalább egyszer egy egész napos együttléten lelki közösségbe kerüljön. Az első presbiter csapatépítő napra 2007. január 6.-án szombaton került sor. Délelőtt Szabó György egyházkerületi felügyelő, délután pedig Koháry Ferenc lébényi lelkész, országos férfimunka referens volt előadónk. Hivatalos kemenceszentelésre is ekkor került sor és természetesen a közös ebédhez a kenyér és a sült hús is a kemencében készült.

Egy hónap is alig telt el ezután és Varga József testvérünk kezdeményezésére megalakult a Sárvári Férfiegylet. Minden hónap negyedik keddjén tartják, azóta is rendszeres összejöveteleiket.

Szintén februárban a Baba-Mama körnek már a 2 éves működését ünnepeltük.

Április hónap végén finn lelkészek érkeztek Vas megyébe egy testvér egyházmegye előkészítése ügyében. Sárváron Jyrki Koivikko ristiinai lelkész vendégeskedett. Konfirmációi ünnepélyünkön is szolgált. Viszontlátogatásra egy év múlva kerül sor.

Május elején nagyszerűen sikerült Kőszegen az Egyházmegyei Hálaadó Nap. Szinte minden gyülekezet autóbusznyi néppel vett ezen részt. Sárváron is a templom elé állt ezen a vasárnapon az autóbusz és beharangozás után indultunk a közös nagy istentiszteletre. Ennyi tettrekészséget és ötletet régen lehetett látni, mint most itt a gyülekezetek bemutatkozó sátrai között.

Egyházmegyénk új esperese a kanonika vizitációk sorával haladva, május 30.-án tartotta meg vizsgálatát gyülekeztünkben.

Már a tanévzáró istentiszteletek után, június 22.-23.-án utaztunk szintén egy külön busszal a Paksi Országos Evangélikus Találkozóra. Minden részletében ez maga volt az ÉLŐ EGYHÁZ. Öröm újra olvasni gyülekezeti lapokban az arról írt tudósításokat. Istennek legyen hála érte.

Kozma Anett testvérünk lelkésszé szentelésére is több, mint egy autóbusznyi csapattal utaztunk Répcelakra. Ezek az ünnepi alkalmak is már a gyülekezeti élet részévé lettek.

A Nádasdy-vár bástyáinak 2 éven át tartó felújítása két újdonsággal is szolgált részünkre: A feltárások során bizonyítást nyert, hogy hol is volt az a várbörtön, ahol a gályarab lelkészek is szenvedtek. Remélhetőleg hamarosan látogatható is lesz ez a hely a vár tornyával szemben állva jobbról, azaz a nyugati oldalon, az I-es bástyában. A másik meglepetést az okozta, amikor a régészeket áthívtam a parókiára, hogy véleményezzék a pince falazatában a vakolat eltávolítása után láthatóvá vált boltíveket. Szakértő szemmel egyből látták az építés különböző korszakait. Azok a boltívek a cölöp alapozás teher hárító ívei, tehát az a falrész a XVI. századból való. Egyidős a vár bástyáival.

Ősszel gyülekezetünkbe érkező új lelkészjelölt: Udvardi Andrea bemutatkozásának örülhettünk. Az ő jelenléte is biztos nyomot hagy a gyülekezet életében. Amint az is bíztató, hogy elődei legjobb „örökségét” átvéve, azt tovább ápolja.

Igehirdetéseire máris felfigyeltek a hívek, az általa bemutatott MEVISZ – BÁRKA munka is az újdonság erejével hatott.

Már a következő 2008-as esztendő elejére két új programmal készülünk. A presbiteri csapatépítő nap előtti napon hagyományteremtő szándékkal mangalica disznóvágásra készül a Férfiegylet. Másnap ugyanis disznótoros ebéd lesz. Nőegyletünk pedig, január 11-től a városi könyvtárban Stílusok találkozása címmel saját munkáikból kézimunka kiállítást szervez. Beszprémy Józsefné Babi néni – szintén nőegyleti tagunk – a népművészet mesterének tanácsa biztosítja a magas színvonalat.

Konfirmandusainknak pedig a heti foglalkozásukkal párhuzamosan a tánciskolát Novák Tamás szombathelyi tánctanár vezeti, hogy a mieink a mozgásban is felkészültek legyenek.

Tíz éve, amikor átvettem a sárvári gyülekezetet, azzal a távlati céllal kezdtem a munkát, hogy majd amikor átadom, akkor jobb állapotban adjam tovább, mint ahogyan kaptam. Istennek hála, a városunk sok szempontból jó helyzetben van. Növekszik gazdasága, növekszik idegenforgalma. Célkitűzéseim újabb sarokpontja, hogy e növekedéstől a gyülekezet se maradjon le. Hogy milyen lépés lehetőség, kairos érkezik el – Isten Szentlelke vezethet rá.

A SÁRVÁRI  EVANGÉLIKUS  EGYHÁZKÖZSÉG  TÖRTÉNETE  KÉPEKKEL

1. Sárvár Nádasdy - vár

2. Bassiana

Krisztus után a 4. században Saváriától keletre, a Rába és a Gyöngyös folyó torkolatánál állt városunk elődje, a római kori telep, amelynek neve Bassiana volt. Ennek fennmaradt nevét egy szálloda őrzi ma Sárváron.

3. A sárvári evangélikus templom

 A Sárvár Evangélikus Egyházközség rövid története:

- Az evangélikusság fénykora Sárváron a Nádasdy család történetével, a XVI- XVII. század idejére esik.

-   A hazai reformáció egyik első képviselője: Sylvester János, Wittenbergből 1534-ben érkezett Sárvárra.

- Nádasdy Tamás támogatásával iskolát és nyomdát is működtetett.

4. Sylvester biblia címoldala

Sylvester János fordításában itt jelent meg 1541-ben Magyarországon az első magyarul nyomtatott könyv, az Újszövetség. Buda eleste után, a megmaradt ország egyik kiemelkedő szellemi központja Sárvár lett.

További jeles prédikátorok és tanító mesterek között volt: Dévai Bíró Mátyás, Magyari István és az énekszerző Tinódi Lantos Sebestyén.

5. Evangélikus püspöki címer.

Sárvár lett az első püspöki székhely 1576-tól. Szegedi Máté első püspökünk a jelenlegi római katolikus templom szószéke alatt nyugszik, címere pedig a szószék tetején látható.

6. Gályarab lelkészek – emléktábla koszorúzás

A török kiűzése után sajnálatosan a Habsburg ház által diktált ellenreformáció vette kezdetét. A gyászévtized során 1671 és 81 között, sok gályarabságra ítélt evangélikus és református lelkész börtöne lett ez a vár. Évente megkoszorúzzuk az emléktáblájukat.

7.  Arx Sarvar

Az artikuláris idők alatt a Sárvárról kitiltott evangélikus hívők Nemescsóba és Nemesdömölkre jártak templomba.

8. Sárvári evangélikus fa templom –metszet imitáció

Újabb fordulatot a történelem menetében az 1781-ben II. József császár türelmi rendeletének megjelenése hozott. 1794-ben újra evangélikus templom állhatott Sárváron. Ez a fa templom sajnos 1829-ben egy városi tűzvész során leégett.

9. Mai templomkép

 A képen látható jelenleg is használt templom 1834-ben épült meg. Több évi gyűjtésben olyan jeles evangélikus családok jártak az élen, mint a kékfestő Kluge család, akik akkor városunkban éltek.

10. Ráhner Máté kézzel írt önéletrajza

Az új templom felszentelésével egy időben első lelkésze: Ráhner Máté lett. Személyének  egy méltó emléktáblával tartozunk, mert az 1848-49-es szabadságharc mellé állva a megtorlás idején börtönre, majd hivatal vesztésre ítélték.

11. Kossuth – tér 6. sz. alatti székház

A kiegyezést követően 1867-től, a trianoni diktátumig, 1920-ig a várossal együtt az evangélikus egyház is fejlődött. Hafenscher Károly volt akkor hosszú időn át lelkészünk. Abban az időszakban örökölte a Schneller családtól a főtéri ingatlant gyülekezetünk.

12.  Az Evangélikus Iskola

A két világháború között visszafogott gazdasági lehetőségek ellenére a szellemi és lelki élet újra megerősödött. A gyülekezet utolsó kántortanítója Zacher Sándor 1934-től 1848-ig hűséggel szolgált a képen látható iskolánkban. A rendszerváltás után az államosított épületet  visszakaptuk.

13. Kép a gyülekezetről

A Sárvári Evangélikus Egyházközség jelenleg a város lakosságának 10%-át adja: 1500 lélek tartozik hozzánk.

14. Rábapaty ev. iskola és templom

Az egyházközség fíliájában Rábapatyon 200 evangélikus él.

Az egykori járásnak megfelelően még 14 falu, mint szórvány tartozik Sárvárhoz, ahol nincs evangélikus templom.

15. Sárvári parókia és templom

Az egyházközség mai élete:

Statisztika szerint évente:             15-20 keresztelő

                                                           10-20 konfirmandus

                                                              4-6 esküvő

                                                           10-15 temetés történik egyházközségünkben.

 

Gyülekezeti csoportjaink

 

16.Összefoglaló kép a Nőegylet munkáiról ( imádság, vendéglátás, kézimunkázás, beteglátogatás, a gyülekezeti élet szervezése, stb.)

 A Nőegylet 2000. ádventjében alakult újra, és azóta is motorja a gyülekezetnek.

17. Baba-Mama és Gyermek Bibliakör

2005. elején indult és a gyülekezet legdinamikusabban növekvő csoportja.            

18. Csoportkép a Férfiegyletről

2007. év elején szerveződött meg és erősödik folyamatosan férfiegyletünk.             

                              

Testvér gyülekezeti kapcsolatok

19. Csoportkép az amerikai zászló alatt az amerikai kórussal

1997 óta van Sárvárnak testvérgyülekezete Amerika Massachussetts államának Bedford városában. Évek során sokat segítettek kétkezi munkával építkezéseinken és az ifjúság nyelvi táborai során, valamint legutóbb a zenei tábor megtartásával.

20. Sárváriak Ristiinában

A finnországi Mikkeli Egyházmegye Ristiinai gyülekezettel alakul évek óta a szorosabb testvér gyülekezeti kapcsolat. Ez év májusában járt ott egy delegációnk.

21. Magvetés újság

Gyülekezeti újságunk -  Magvetés – címmel évente 4x jelenik meg az egyházi fő ünnepek előtt.

22. Ökumené

A római katolikus egyházzal a Szent László Katolikus iskolán keresztül igen jó a kapcsolat. Januárban az ökumenikus imahéten egymás templomában tartunk közös imaesteket. A református testvérekkel szintén jó az együttműködés. Együtt ünnepeljük a Reformáció évfordulóját, a gályarab lelkészek kiszabadulását. Ehhez a két alkalomhoz koszorúzás is tartozik. 

23. Evangélikus bál megnyitója a konfirmandusok táncával

Régi hagyományt sikerült újra éleszteni a rendszerváltozás után. Farsangi időben evangélikus bált szervezünk a Nádasdy-vár termeiben. Az ünnepélyes megnyitó beszédet a bál díszvendége, egy evangélikus közéleti ember mondja. Első bálozóként az adott év konfirmandusai táncolnak nyitó táncot.